A „genderideológia” egy konzervatív vallási (főleg katolikus) körökben élő rémkép, amely a német Gabriele Kuby munkássága nyomán terjedt el mostanság.
A „gender” (magyarul néha „társadalmi nem”) egy a társadalomtudományokban használt fogalom, amelyet a „nem” helyett használnak a tudósok, jelezve, hogy nem a biológiai értelemben vett „nem”-ről beszélnek, hanem egy társadalmi jelenséget vizsgálnak. Empirikusan igazolt tény, hogy társadalmanként és egy-egy társadalmon belül korszakonként, sőt, egy-egy korszakon belül szubkultúránként is eltérő, milyen tulajdonságok, életutak, magatartásformák és életlehetőségek társulnak egy-egy „nem”-hez.
Változó, ki hogyan viszonyul a társadalmi elvárásokhoz és az azoknak meg nem felelő emberekhez. Vannak korok és helyek, ahol a társadalom megengedő, és van, amikor tűzzel-vassal irtják azokat, akik nem illeszkednek be, és vannak társadalmak, ahol nem kettő, hanem több „gender” van (albán szüzek pl.), ami helyet biztosít a be nem illeszkedőknek. Ennek megfelelően alakul a gyereknevelés is. Lehet belerakni a gyerekeket a „nemének megfelelő” skatulyába és baltával lenyesni az explicit és a ki nem mondott társadalmi elvárások ellenére is a skatulyából "kilógó” részeket – a lánynak beskatulyázott gyerekekből mondjuk kiirtani pl. a vezetői képességeket, a fiúnak skatulyázottakból meg pl. a másokról való gondoskodást. A másik megoldás, hogy engedjük a gyereknek kibontakoztatni tehetségeit, a gyengébb oldalait fejlesztjük, és biztosítjuk afelől, hogy amíg másokat nem bántanak, szabadon és retorziók nélkül bontogathatja szárnyait.
Amivel meg is érkeztünk a „gender-ideológia” „ideológia” részéhez: Kubyék megkérdőjelezhetetlen igazságnak tartják, hogy pontosan 2 db, egymástól szigorúan elválasztott, pontosan körülhatárolt tulajdonságokkal és feladatkörökkel felruházott szexuális identitás és 1 db szexuális irányultság létezhet – ami ezen kívül esik, annak a szó legszorosabb értelmében nem szabad lennie. Az „ideológia”, amely ellen ők küzdenek, a felvilágosodásnak az egyéni szabadságot és az (esély)egyenlőséget hirdető „ideológiája” - az az ideológia, hogy nem verjük meg a háromévest, mert a macijával babázik, ha fiú, és nem csesszük le azt az ötévest, akinek a rajzán apu főz és anya számítógépezik. Jelenleg azonban (még) nem marketingelhető a „le a szabadsággal” szlogen alatt a nagyközönségnek az az elképzelésük, hogy a szabadság csak addig jó, amíg az egyetlen választási lehetőség az, amit ők jónak tartanak. Saját köreikben ezzel ellentétben már most is megy ez: Kuby egyik könyvének az alcíme „A szabadság elpusztítása a szabadság nevében”.
Kubyról:
Mivel munkásságával Kuby mások magánéletébe mászik bele, kerüljön elő az övé is: ő maga eredetileg evangélikus, 1944-es születésű, egyetemre járt (amiből látszik, hogy értelmiségi családból való), a saját korosztályához viszonyítva későn, 35 évesen ment férjhez és 3 gyereket szült. Újságíróként és fordítóként dolgozott. 1996-ban, 52 évesen szakítottak férjével és Kuby áttért a katolikus hitre, amelynek családideológiáját azóta is mondhatni a neofita buzgalmával népszerűsíti.
