Kedves Ráhel!

Senki nem tehet arról, honnan származik, ahogy arról sem, hogy burokban nőtt fel. Arról azonban már sokkal inkább tehet, hogy történetesen pénzes pasihoz megy hozzá és kapcsolati tőkét használ évfolyamtársai közötti presztízse növeléséhez. De most nem arról akarlak kérdezni, vajon akkor is ilyen hőn szeretnéd-e a férjedet, ha egy szál cseregatya lenne az összvagyona. Hanem arra emlékeztetlek, hogy származásod és férjválasztási prioritásaidtól függetlenül mezei polgárként, tanult nőként (az hírlik rólad, van eszed) és különösen leendő üzletasszonyként van pár olyan feladatod, amelyek sikeres elvégzéséhez ismerned kell az országot, aminek polgára vagy. Enélkül polgárként nem fogod tudni megítélni, mi a közjó, üzletasszonyként pedig nem lehetsz sikeres (legfeljebb Mészáros Lőrinc módjára, de ezt talán mégse nevezzük sikernek), ha nem ismered azokat a feltételeket és piaci lehetőségeket, amelyek között működik a céged (már ha "üzlet" alatt klasszikus üzletet értünk, és nem közvagyon "jutányos" megszerzését). Egy-két adalék talán az általad lakott burokba is eljutott már, de ajánlok neked egy roppant kézreeső alkalmat az ország megismerésére: Amikor legközelebb utazol Lausanne és Budapest között, ne szállj repülőre, hanem ülj fel a Zürich-Budapest között közlekedő éjszakai vonatra (másodosztályon...), és beszéltesd női utastársaidat az életükről és az életlehetőségeikről. Kötélnek fognak állni, mert éjszakai aktív életmódot kénytelen folytatni. Hamar meg fogod tudni, valójában milyen lehetőségei vannak és meddig jutnak el a fiatal nők ma Magyarországon, ha valóban nulla szülői hátszéllel kell boldogulniuk. Nem kell tőlük félned (inkább ők félnek tőled), nem bántanak, ők is saját lábukon élnek, igaz, nem átalányban, hanem darabbérben jutnak pénzhez. 

Üdvözöl, egy blogger