GLOSSZA


A blog elköltözött - mindjárt átirányítunk

2017. augusztus 20. 11:59 - B.Log

Miért olyan ijesztő a terror?



A blog elköltözött....átirányítunk.



Közhely, hogy az elmúlt évek terrorcselekményei jóval kevesebb áldozatot követeltek, mint mondjuk a közlekedési balesetek. Miért van az, hogy a terror címen ámokot futók áldozatait a fél Facebook gyászolja, a közlekedési halottakról meg alig osztanak meg híreket? Míért a terrortól félünk jobban ("mi" alatt itt a teljes Nyugatot értve, benne velünk - a terrortól való félelmet a magyar kormány propagandája abszurd mértékig felnagyítja ugyan, de nélküle is meglévő félelmekre épít), holott ez, ha a valószínűségeket tekintjük, teljesen logikátlan és abszurd?
Halálból sokféle van, de az iszlamista terrornak van egy sajátossága, ami élesen megkülönbözteti az összes többitől: nem akaratlan baleset (mint a közlekedési halál), nem egy konkrét személyek közötti konfliktus eszkalálódása (mint egy maffiagyilkosság vagy a frissen elköltözött feleség meggyilkolása), nem egy egyedi mentális bekattanásból következő ámokfutás, de még csak nem is politikai indíttatású és politikai célú zsarolás, mint az 1970 évek terrorja Nyugat-Európában, ahol egy túsz megölése nem cél volt, hanem egy félrement akció következménye (amolyan háborús baleset, és a terrorista csoportokon belül ideológiai viták is folytak arról, milyen feltételek mellett mennyi halálos áldozat fogadható el), az elkövetők egy (szerintük) igazságosabb társadalomért küzdöttek (amúgy létező visszásságok ellenében), és életben akartak maradni. 
Az iszlamista terrorista célja viszont a nem egy jobb evilági társadalom létrehozása mindenki számára, hanem a saját örök üdvössége elérése (az Iszlám Állam célja sem más, mint követői örök üdvösségének biztosítása azzal, hogy istenüknek tetsző dolgokat művelnek). Persze az istenek tetszését megvásárolandó más vallások is hoztak emberáldozatot, de jellemzően olyanokat áldozták fel, akik értéket képviseltek (az Ószövetségben pl. az elsőszülötteket). A terrorista ezzel szemben nem emberáldozatot hoz, hiszen a megöltek nem képviselnek számára értéket, sőt, hitetlenek lévén az életük értéke nulla. Az iszlamista terrorista istenéhez menet csupán értéktelen dolgokat (!) takarít (!) el, akik a saját és istene érvényesülése útjában állnak (micsoda irónia, hogy mostanság a szó legszorosabb értelmében ezt csinálják: útra kelnek és azt gyilkolják, aki történetesen az útjukba került). És értéktelen dolog számára bárki, aki a hit dolgaiban nem pont az ő irányát követi. Tehát mindannyian: Mivel szinte mindannyian (muszlimok inkluzive) gondoljuk úgy, hogy hozzá képest mások vagyunk, magunkra is vesszük a fenyegetést, és a mélységét is pontosan értjük: ő nem tekint mindket embernek, és azok a gátlások, amelyek normális esetben megakadályozzák az embert abban, hogy mással erőszakoskodjon, nála a terrorcselekmény idején nem léteznek. 
Ennyiben az egyedi iszlamista terrorista ámokfutó módjára működik: mind a kettőnél megszűnt az idegenek megölését akadályozó gátlás (ebben az állapotban nem vetődik fel lelkiismereti problémaként a szabad-e ölni kérdése), nem külső kényszerre ölnek (mint egy háborúban, vagy konkrét önvédelmi helyzetben), a halál nem számít, a saját halál sem igazán. A bekattant iszlamista terrorista azonban két szempontból különbözik a bekattant ámokfutótól: az ámokfutó sem veszi emberszámba az általa megölendőnek tekintett ismeretleneket, de hajtóvadászata nem "mindenki más", hanem egy konkrét célcsoport (gyakran lányok vagy felnőtt nők) ellen irányul (ezért nem mindenki érzi magát fenyegetve), és ez a korlátozott fenyegetés is megszűnik létezi az ámokfutó halálával (ritkábban letartóztatásával). Az egyedi iszlamista célcsoportja ezzel szemben a "mindenki más" (tehát mi is), és az egyedi iszlamista mögött egy egész vallás húzódik (nem véletlen, hogy minél monolitebbnek gondolja valaki az iszlámot, annál inkább érzi fenyegetve magát), tehát egy konkrét terrorista kikapcsolásával nem szűnik meg létezni a fenyegettség. Sigmund Freud azon a véleményen volt, hogy ami egyénileg neurózis, az csoportosan a vallás formáját veszi fel. Itt látjuk a kettő közötti különbséget konkrétan: míg az egyedi ámokfutó (bár nagy fájdalmat okoz az érintetteknek) viszonylag kis, jól körülhatárolt bűncselekményt követ el egyedi mentális állapota következtében, az iszlamista terrorista azzal, hogy nem egyedi mentális zavar irányítja, hanem egy közösség tagjának érzi magát, abszolút (mindenkire kiterjedő és az ugyanebben a mentális állapotban leledző tömegek miatt végeláthatatlan) őrültséggé fokozza a saját mentális zavarának az amúgy körülhatárolt következményeit (l. a bejegyzés elejét). Egy mindenkre kiterjedő, halálos, totalitárius mentális zavart erőszakol ránk a terrorista. Ettől ennyire fenyegető. 
 

komment
süti beállítások módosítása