Adományainkkal nemcsak az elesetteken, szenvedőkön segítünk, hanem hatalmat, tekintélyt adunk annak a szervezetnek, amelynek támogatásával segíteni akarunk a rászorulókon. Bő 30 ezer 1%-ot is fogadó civl szervezet működik Magyarországon. Egy részük persze lényegében saját magát, vagyis a saját tagokat szolgálja (ilyenek pl. az iskolai alapítványok), de számos kisebb-nagyobb civil szervezet nagy szakmai hozzáértéssel komoly munkát végez és sokszor az állam helyett lát el ügyfelei számára életfontosságú feladatokat. Némely szervezet a közhasznú tevékenységét azonban elsősorban azért végzi, hogy ideológiáját előmozdítsa. Ezért nem árt megnézni, milyen szervezetnek adományozunk, nehogy akaratlanul is épp olyan ideológiai-politikai tevékenységet támogassunk, amely ellenkezik lelkiismeretünkkel életvitelünkkel. 

Az egyik ilyen az évente rendezett Drogmentes Maraton című rendezvény, ami elsőre persze nemes ügynek hangzik, hiszen mindannyian tudjuk, a tudatmódosító szerek felelőtlen használata bajt okoz. A rendezvény azonban a Szcientológia Egyházhoz és annak Narconon elnevezésű szervezetéhez kötődik, mely utóbbi "méregtelenítésen" és szaunázáson alapuló drogelvonó kúrákat kínál világszerte (németül beszélőknek itt egy Spiegel-cikk, és egy második, magyarul a Szcientológia Egyház viselt dolgairól itt lehet olvasni). A Szcientológia Egyház elutasítja a pszichológia és a pszichiátria által kidolgozott minden kezelési formát és kizárólag Ron Hubbard tanításaiban látja a megoldást a lelki problémákra (pontosabban a világ minden problémájára). - Nyilvánvalóan nem célszerű egy ilyen szervezetet támogatni (vagy engedni, hogy gyerekünk iskolájában dorgprevenciós felvilágosítást tartsanak ehhez köthető emberek), ha esetleg úgy gondoljuk, maradjanak elérhetőek a pszichológusok és pszichiáterek egészségügyi szolgáltatásai.

Egy másik, nem mindenki számára nyilvánvaló módon ideológiai elkötelezettségű szervezet a Máltai Szeretetszolgálat, amely sokadszorra is a fenyőfa-logós szupermarketben gyűjt élelmiszert (anélkül, hogy egyházi kötődését nyilvánvalóvá tenné). Érdemes tisztában lenni azzal, hogy minden katolikus jótékonyság deklaráltan a katolikus egyház szociális tanításainak előmozdítását és végső soron "Isten" (pontosabban amit a katolikus egyház ért alatta) érvényesülését szolgálja (2017. óta a Ferenc pápa által létrehozott Dikasztérium az Átfogó Emberi Fejlődés Szolgálatában nevű szerv illetékes ilyen ügyekben, angolul is olvasható a szervezet célkitűzése a Vatikán honlapján). A Máltai Szeretetszolgálat a Vatikánnak hűséget esküdött Szuverén Máltai Lovagrend karitatív szervezete. A lovagrend közel ezer évvel ezelőtt egy még jóval a keresztesháborúk előtt kereskedők által alapított jeruzsálemi ispotályból keletkezett, és a keresztes hadjáratok elvesztése után végül Máltán kötött ki, amelyet közel 300 évig uralt (igen, ez az a sziget, amelynek polgárai a közelmúltig kénytelenek voltak külföldre menni, ha válni akartak, és amelynek egyik falusi plébánosa idén nyáron számos honfitársával ellentétben úgy gondolta, jó ötlet, gyerekek által vontatott Porschén bevonulni új működési területére. Talán arra a bibliai jelenetre akart utalni, amelyben Jézus számárháton vonul be Jeruzsálembe, dehát a szamár Jézus korában sem volt a hátasállatok Porschéja). Amikor Napóleon 1798-ban elfoglalta Máltát, a lovagrend elvesztette székhelyét, és a 19. század első évtizedében a szekularizáció nyomán más birtokait is. Azóta amolyan földnélküli államként működik a lovagrend, az ENSZ-ben a Vatikán és a Vöröskereszt melletti harmadik ilyen kategóriájú képződményként, a nemzetközi jogban jogalanynak számítva, saját kormányzattal, bírósággal, saját nagykövetekkel, 60 fogadalmat tett szerzeteslovaggal és úgy 13500 taggal. Szuverenitását korlátozza, hogy katolikus lévén a Szentszéknek, azaz magyarul a Vatikánnal rendeli alá magát (mondjuk, ennek az engedelmességnek megvannak a korlátai, 2016-2017-ben épp amolyan invesztitúra-harc folyt a rend és a Vatikán között).

Hatalomközeliségből jól áll a Máltai Szeretetszolgálat: a Máltai Lovagrendnek 2011-től egyházi előjogokat adott a kormány (a 2010. évi CXL. sz. törvénnyel; minden törvény szövege elérhető a Nemzeti jogszabálytár oldalán, igaz, egyes törvények úgy vannak megfogalmazva, hogy a szerzőt nem lett volna szabad átengedni az érettségi vizsgán). (Magyarul: a magyar állam egy magát szuverén, a pápának alávetett államnak tekintő külföldi szervezetnek olyan jogokat és olyan beleszólást biztosít, mint a magyarországi bejegyzésű egyházaknak.) Ennek következtében a Lovagrend részét képező Szeretetszolgálat mentesül például az átlátható gazdálkodás követelménye alól, és nem bélyegzik meg "külföldi ügynök"-nek, ha 7,2 millió forintnál több támogatást kapnak külföldről. Amikor a Fővárosi Közgyűlés 2011 tavaszán felmondta a civil szervezetekkel a hajléktalanellátásról kötött szerződést, a Máltai Szeretetszolgálatot bízta meg, hogy a Menhely Alapítvánnyal együtt ők szervezzék meg a fővárosi hajláktalanellátást. Ez persze jól illeszkedik abba a kormányzati stratégiába, hogy az oktatást és a szociális intézményrendszert vagy akár a nevelőszülői hálózatokat egyházi felügyelet alá helyezze. És nyilván nem véletlen, hogy a szervezet vezetője, Kozma Imre katolikus pap is hivatalos volt a Bálnába idén április 8-án, a Fidesz-KDNP választási győzelmi ünnepségére. 

Félreértés ne essék: a Máltai Szeretetszolgálat érdemi munkát végez a segítségre szorulók körében. Perverz módon a hajléktalanokat üldöző törvény növeli a Máltai Szeretetszolgálat jelentőségét és befolyását, hiszen minél üldözöttebb a hajléktalan, annál inkább szorul rájuk - és igen, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, Vecsei Miklós interjúban örül annak, hogy a vegzálás azokat a hajléktalanok is hozzájuk kergeti, akik eddig nem voltak erre hajlandók (Vecsei ugyanebben az interjúban azt is helyteleníti, hogy pénzt adunk a hajléktalanoknak, akik emiatt a velük szemben tanusított szolidaritás miatt nem mennek a máltaiakhoz...). De ezt a munkát nem a többi szervezettel együtt és mellett, velük egyenlő feltételekkel teszi, hanem kivételezett helyzetből, mégpedig deklaráltan annak érdekében, hogy a katolikus ideológiának minél szélesebb körű érvényt szerezzen (és persze az ebben közreműkdők lelki üdvössége érdekében). 

Természetesen aki elolvasta a katekizmust és magáénak vallja annak tartalmát és az ennek valóságba való átültetését szolgáló olyan egyházközeli projekteket, mint a CitizenGo-t (amely az Estrela-jelentés elbuktatásáért lobbizott és a minden, esetleg egy magzat halálával járó kutatási és egészségügyi eljárás [igen, ez a lombikbébiprogramok végét is jelentette volna] betiltására irányuló Egy közülünk elnevezésű EU-s népi kezdeményezéséhez gyűjtött aláírásokat) vagy akár a vasárnapi boltzár örökösen visszatérő gumicsontját, és helyesli, hogy ezek az iránymutatások határozzák meg mindannyiunk életének a jövőjét, az nyugodtan a Máltai Szeretetszolgálaton keresztül támogassa a rászorulókat. De aki az egyház által helytelenített, sőt, üldözött módon él (mittudomén - fogamzásgátlást alkalmazol, nő létedre a szakmád is érdekel, férfi létedre támogatod a feleséged karrierjét és otthon maradsz a beteg gyerekeddel, homoszexuális házasságban vagy heteroszexuális vadházasságban élsz, nem hiszel abban, hogy a gyereked elkárhozik, ha nem keresztelteted meg), aki nem ilyen jövőt akar magának, az saját magával szemben felelőtlenül cselekszik, amikor olyan szervezeten keresztül szolidáris másokkal, amely szervezet nem szolidáris ővele.