2018. március 03. 06:51 - B.Log

Két külön halmaz: a pedofil és a gyerekbántalmazó

Még az egyik #metoo-cikk kapcsán jegyeztem meg, hogy a szexuális erőszak és a szexuális irányultság nem feltétlenül esik egybe. A szexuális erőszak többnyire nem a szexről, hanem az erőszakról szól, ami különösen egyértelmű, amikor nagyobb férfitömegek kimondottan is büntetés gyanánt helyeznek kilátásba szexuális erőszakot pl. mert egy nő nem szőrteleníti a lábát. Mindezzel azért fontos tisztában lenni, hogy meg tudjuk akadályozni a gyerekek (és a felnőttek) bántalmazását. 

Vannak szituációk, ahol a helyzetből kifolyólag nem lehetséges a konszenzuális, azaz a két fél egyetértésén alapuló szex. Ilyen az, amikor az egyik fél túl részeg/be van lőve stb. ahhoz, hogy felmérje, mi a helyzet, vagy amikor a két fél között függőségi viszony áll fenn - vagy amikor az egyik fél képességei még teszik lehetővé a beleegyezést. 

A gyerekekkel való szexet éppen ezért kell tiltani (mert az, hogy valaki undorodik valamitől, édeskevés ahhoz, hogy bármit is betiltsunk) - egy gyerek még nem rendelkezik azokkal az én-határokkal és olyan kiállással, hogy valóban képes legyen beleegyezését adni. Pedig természetesen egy gyereknek is van a maga gyermeki szexualitása (meg pláne a nemi identitása), csak éppen a beleegyezésre való képessége nincs meg, amit pedig a szexuális kapcsolat előfeltételének tekintünk. 

A gyerekbántalmazók azonban egyáltalán nem mind pedofilok, és nem minden pedofil molesztál gyerekeket. A szexuális bántalmazás bántalmazás, ami szexuális alakot ölt, és nem azért történik, mert az elkövető szexuális irányultsága ezt "diktálná". A "valódi pedofilok" aránya a berlini Charité-kórház erre specializált szakértői szerint a férfilakosság 1%-át teszi ki. A szexuális irányultság (ami lányokra is, fiúkra is irányulhat, azaz a pedofília lehet akár homo-, akár heteroszexuális irányultságú) nem teszi a pedofilt automatikusan bántalmazóvá, mert a pedofilok egy része tisztában van azzal, hogy egy gyerek vagy kiskamasz képtelen szabadon dönteni egy ilyen kapcsolatról, ő pedig nem erőszakos szexre vágyik, hanem kölcsönös szerelemre. A kockázat az ő esetükben az, hogy ők egy gyerekbe beleszeretve azzal áltatják magukat, hogy a gyerek viszontszereti őket és lelkesedésükben nem veszik észre, hogy közeledésük már nem esik jól a gyereknek. Sőt: vannak agykutatások, amelyek arra utalnak, hogy a pedofilok agyában amikor az utódgondozáshoz kapcsolódó területek aktivizálódnak, akkor a szexualitással összefüggő területek is bekapcsolódnak (talán ezért nemigen tudunk női pedofilokról, mert ők az anyasággal kapcsolatos tevékenységekben, terhességben, szoptatásban tudják mindezt szublimálni? - de persze csak találgatni lehet...). 

Tehát kétféle potenciális szexuális bántalmazóval kell szembenézni: az egyik a "sima" bántalmazó, a másik a pedofiloknak az a része, akik maguktól nem biztos, hogy meg fogják tudni állni azt, hogy egy a gyerek által nem kívánt kapcsolatba keveredjenek. Ha igaz az, hogy a férfilakosság 1%-a pedofil hajlamú, akkor ez Magyarországon nagyságrendileg 35 000 felnőtt pedofil férfit jelent, akinek meg kell küzdenie azzal, hogy a gyerekek iránti szeretete szexuális színezetű, hogy ne váljon akár szándékán kívül elkövetővé, és persze hogy mindeközben mentális egyensúlyát is megőrizze. Erre Németországban már létezik terápiás segítség, találóan "Kein Täter werden", azaz "Ne válj elkövetővé" néven, és a több, mint tíz éve futó és számos városban jelenlévő projekt eddig 7000 férfin segített. A pedofíliát persze ők sem tudják "gyógyítani", hiszen a szexuális irányultság (bizonyos keresztény csoportok elképzelései ellenére) megváltoztatására nincs eszköz (és a számos negatív mellékhatás miatt a hormonális kezelések sem jelentenek megoldást, és ugye nem kell mondanunk, hogy a gyerekpornográfia fogyasztása indirekt bántalmazás, hiszen az előállításhoz gyerekeket kellett bántalmazni). De a projekt hozzájárul ahhoz, hogy Németországban csökkenjen a bűncselekmények száma és javuljon az érintettek mentális jóléte.

De ez a kisebbik halmaz: ennél sokkal több gyereket bántalmaznak a nem pedofilok, akiknek szintén kellene terápiás kínálat, hogy utóbb ne az áldozataiknak kelljen kezelést biztosítanunk. És legalább olyan fontos tisztában lenni, hogy a gyerekbántalmazások jelentős része a családban történik - ott, a látszólag "normális" embereknél, a túlterhelteknél, az éretlenül szülővé váltaknál, a frusztráltaknál, a fel nem ismert és kezeletlen pszichés problémákkal küzdőknél (is) kell keresni és megoldani a problémát.