GLOSSZA


A blog elköltözött - mindjárt átirányítunk

2018. március 08. 06:05 - B.Log

A női titok megfejtése: Miért vonzódnak a nők a valláshoz, az "alternatív" orvosláshoz és hasonló furcsaságokhoz?



A blog elköltözött....átirányítunk.



Bizonyos női dolgok teljesen érthetetlennek tűnnek a racionális férfiember számára: mitől népszerű a vallás meg a konzervatív ideológiák a nők körében, amleyek eltüntetik őket a konyha-gyerekek-templom Bermuda-háromszögében? Miért költenek nők vagyonokat kétes hatékonyságú homeopátiára és egyéb alternatív és ezó izékre, amikor azok nem hatnak, viszont kihúzzák a kliens zsebéből a pénzt? 

Pedig mindez csak addig érthetetlen, amíg fel nem térképezzük azokat a peremfeltételeket, paramétereket, amelyek között a nők élnek és döntenek

(tudományosan ilyesmiket is vizsgálnak a gender studies keretében, és számos vizsgálat is készült konkrétan ezekről a kérdésekről). A nők végső motivációi tökre ugyanazok, mint bármely férfié: egzisztenciális és érzelmi biztonságot és a megbecsültség érzetét keresik és a kiszolgáltatottságot, félelmet és egyéb negatív érzéseket igyekeznek elkerülni. A kérdés csak az, hogy ezt ki miért hol gondolja megtalálni. 

Persze a nők is csak a rendelkezésre álló kínálatból tudnak választani. 
A vallásos-konzervatív ideológiák például nagyon ügyesek abban, hogy biztonságérzetet ígérjenek, és ebben rejlik a vonzerejük: biztos receptet kínálnak a teljes körű üdvözüléshez és evilági védelmet azoknak, akik betartják a szabályokat, ha meg valami mégsem működik, jolly jokernek ott vannak Isten kifürkészhetetlen útjai és a túlvilági üdvözülés. Nem véletlen, hogy a vallások azokban az országokban tarolnak, ahol nagy a bizonytalanság (beleértve a társadalombiztosítás hiányosságait), és ahol az egyénnek kevés befolyása van a saját sorsának az alakulására. Egy konzervatív-vallásos zárt közegben az a nő, aki szépen férjhez megy, morgás nélkül leszüli az elvárt számú gyereket, rendes háziasszony, csendben elviseli a női lét minden fájdalmát és nem csinál botrányt, az köztiszteletre tarthat igényt, valamint arra, hogy a férje mellette maradjon és biztosítsa a megélhetését (vagy annak nagy részét). Persze ennek a választásnak is van kockázata: egzisztenciális függést, érzelmi és szexuális kiszolgáltatottságot jelent a nőknek, és persze a védelem csak addig áll, amíg elhiszik neki, hogy tisztes családanya. Vicces módon még női aktivista karriert is lehet csinálni ebben a közegben, azaz bort inni és vizet prédikálni: nem gáz egy családanyának másra hagyni a gyerekeket, amíg nem a munkaerőpiacon, férfiakkal versengve karriert csinál, hanem látszólag a konzervatív nőkép keretein belül maradva és azt persze hangosan reklámozva a konzervativizmust szolgálja. Általában elég jól működnek a kognitív disszonancia feloldását szolgáló mechanizmusok ahhoz, hogy ne tűnjön fel senkinek a konzervatív aktivista nők képmutatása. Tehát: ez az ideológia biztonságot és megbecsülést nyújt és azt hiteti el veled, hogy te irányítod az életedet és minden jól fog végződni, hiszen amíg az egyébként világosan megfogalmazott szabályokat betartod, ha más nem, legalább üdvözülni fogsz. 
Hogy ez a világ mennyire vonzó, persze attól függ, mi az alternatíva: Egy olyan munkaerőpiac, ahol a nők rendszerint rosszul fizetett állásokban találják magukat, ahol a női munkavállalót a főnök molesztálja, a munkatársai zaklatják, az ügyfelek meg bunkók vele? Egy olyan világ, ahol a férj elhagyja egy fiatalabb nőért, a gyerekek meg az ő nyakán maradnak, miközben nem volt reális alternatíva nem férjhez menni, mert a gyermektelen vénlányokat megvetik? Ahol a férjezetlen nők elszigetelődnek, mert mindenhova csak párban lehet menni? Egy olyan világ, ahol semmibe veszik a szakértelmét, mert ilyenje egy nőnek nem lehet? Ahol ha a szakmádat nemcsak szereted, hanem pályaként gondolsz rá, karrieristának bélyegeznek? Ahol a nő ugyanúgy a férje cselédje, csak még pénzt is kell keresnie, és bármikor lecserélik egy fiatalabbra? Mi a fenétől érezné magát jól egy nő egy olyan szkeptikus, tudományos vagy ateista Facebook-csoportban, ahol férfiak ugyanúgy beszélnek a nőkről, mint a szaúdi klérus, miközben a vallásos csoportban legalább megdicsérik, ha jó kislány, és lelki támaszt nyújtanak neki, ha bunkók vele? Miért választana egy épelméjű nő egy olyan világot, ahol lényegében ugyanaz az a másodrendű élet vár rá, mint a konzervatív világban, csak éppen a vallásos-konzervatív világ által nyújtott előnyök és vigaszok nélkül? 
Vagy egy olyan világ-e az alternatíva, ahol megbecsülik, mint hozzáértő munkaerőt, ahol a főnöke kiáll mellette, amikor bunkó az ügyfél, ahol magánügyének tekintik, hány gyereke van, nem az ő egyedüli dolga a háztartás és az óvoda/iskola nem az anyukáktól várja el, hogy  a napközi zárása előtt egy órával már elvigye a gyereket, ahol a Facebookon is a tartalma szerint ítélik meg az emberek a hozzászólását és nem a keresztnévben jelzett nem alapján? Ahol az embereknek a családon kívül is van társas életük? Ahol olyan a társadalombiztosítási rendszer, hogy ha járulékot fizetsz, nem fogsz a családod jóindulatától és gondoskodásától függni, amikor munkanélkülivé, rokkanttá vagy időssé válsz? Ahol megvédik a bántalmazottat, a nők is új életet tudnak kezdeni, ha szétmegy egy kapcsolatuk, nincsenek anyagilag kiszolgáltatva a férjüknek, ahol megbecsülik őket, mint embert, és ahol kiállnak mellette, amikor megjegyzi, hogy unja a bunkó vicceket? - Ez a világ már tud elég vonzó hely lenni egy nőnek is ahhoz, hogy a vallásos-konzervatív közeg által kínált biztonságot kevesellje és túl kellemetlennek tartsa az abban a közegben a nőkre rótt korlátokat. 

Az egészségüggyel kapcsolatos választásokban és az alternatív gyógyászathoz való vonzódásban hasonló tényezők játszanak szerepet: itt elsősorban a kiszolgáltatottság érzésének az elkerülése a cél és egy olyan szolgáltatás megtalálása, ahol megbecsülik. Az egészségügyi rendszerünk persze (tisztelet a kivételnek) nem csak a női pácienseket veszi semmibe, de a nők már fiatalon is és jóval nagyobb mértékben kapnak a lekezelésből, különösen a nőgyógyászatban (a tablettát szedő nők pl. háromhavonta kénytelenek receptért folyamodni), és a szülészetben, majd a védőnőtől meg a gyermekorvostól (ahova többnyire ma is anyuka és nem apuka viszi a gyereket, de ereje teljében lévő férfival amúgy is ritkán beszélnek úgy, mint a kapcaronggyal) - na ezért mennek természetgyógyászokhoz a nők, ahol lehet, hogy nem fogják őket meggyógyítani, de legalább emberszámba veszik és azt az érzést adják nekik, hogy rajtuk múlik a sorsuk. 

Ezzel a tudással felvértezve a nők néha irracionálisnak tűnő döntésein kívül még valamit megérthetünk: Amikor különféle női és jogvédő csoportok a nők jobb védelmét kérik számon a társadalmon (ilyen a #metoo-kampány) és az államon (pl. az Orbán-kormány által ugyan aláírt, de még nem ratifikált Isztambuli Egyezmény parlamenti elfogadásának a követelése), amikor egyenlő munkáért bért, a munkaerőpiaci szegregáció (női szakmák - férfi szakmák) oldását és egy az emberek és ezen belül a nők számára emberségesebb munkaerőpiacot követelnek, amikor a betegek emberszámba vételéért és pl. háborítatlan szülésért küzdenek, akkor ezek a csoportok egészen konkrétan a konzervatív-vallási pszeudovédelemnek a monopóliumát támadják és ennek a védelmének a látszólagosságát teszik ki pellengérre, hogy ehelyett jogállamilag garantált, valódi biztonságot és tényleges védelmet követeljenek mindannyiunknak. Ezzel viszont a vallásos-konzervatív ideológiát legfőbb vonzerejétől fosztják meg, és ez a magyarázata annak, hogy ezektől a kezdeményezésektől sikítófrászt kapnak a konzervatív-klerikális politikusok és a vallási vezetők. 

Fordítva persze ez útmutató arra, mit tegyen az, aki több nőt akar látni női, jogvédő, ateista és egyéb csoportokban, illetve pártokban: olyan közeget kell teremteni, ahol a nők biztonságban érzik magukat és (nem valami női princípiumot képviselő néma biodíszletnek tekintik, hanem) emberszámba veszik őket. 

komment
süti beállítások módosítása