2018. április 10. 13:38 - B.Log

Sírfelirat-javaslat a Magyar Nemzet számára

Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,
csendben maradtam,
hisz nem voltam kommunista.
Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szakszervezeti tag.
Amikor a szocialistákat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szocialista.
Amikor a zsidókat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam zsidó.
Amikorra engem vittek el,
nem maradt senki,
aki tiltakozhatott volna.

Martin Niemöller német lelkész sorai kiválóan illenek a Magyar Nemzetre, amely most épp azt a rendszert szenvedi meg (hogy az állam a reklámpiaci szabályokkal és állami hirdetésekkel támogatja a neki kedvező médiákat és elsorvasztja a többieket), amelynek megszilárdításában egészen addig közreműködött, amíg gazdája jóban volt a kormánnyal és a lap így maga is annak haszonélvezője volt.

Persze ezek a sorok a fél országra illenek - azokra például, akik 2010-ben úgy gondolták, jó lesz a Fideszre bízni a kormányzást, pedig már akkor is tudni lehetett, miféle szerzet ez. Egyes konkrét lépéseken meglepődhettünk ugyan, de az egész irányán egyáltalán nem: a tekintélyelvűség egyértelműen látható volt a Fidesz 1998-2002 közötti kormányzásában, ahogy a klerikalizmus is (pl. mivel kevesellték az 1%-os felajánlásokat, a 2001-es népszámlálás adataival akarták felülírni az adófizetők felajánlásait), illetve az ellenzék megsemmisítésének a szándéka is (kezdve ott, hogy a törvényhozásban még azokat az ellenzéki módosító indítványokat is le kellett söpörni, amelyek az előterjesztés helyesírási hibáit javították volna ki), és az önkormányzatiság lebontása sem volt idegen tőle, ami hozzájárult ahhoz, hogy a vidéki választókerületek muszáj kormánypárti képviselőt választani maguknak. 

Igaz, ne temessük idő előtt a Magyar Nemzetet, hiszen pillanatnyilag még nem ismert, nem veszi-e meg Schmidt Mária fia, Ungár Péter a lapot a maga és/vagy az LMP számára. Ez utóbbi lépéssel azonban az LMP nem biztos, hogy hosszabb távon jól jár. Kissé diszkreditálta magát most azzal, hogy még abban a pár budapesti kerületben sem léptek vissza a jelöltjei, ahol nemcsak esélytelenek voltak, hanem támogatásukkal egy másik ellenzéki képviselőt mandátumhoz juttathattak volna (ezzel az LMP húszezernél valamivel kevesebb kompenzációs szavazatot nyert). A lapvásárlással meg egy olyan politikusa jutna a párton belül még befolyásosabb helyzetbe, akinek nemcsak prominens Fideszes anyukája van (erről ő nem tehet ugyan, de ez mégis pártbiztonsági és hitelességi kockázat), hanem ha nem is vakkomondora, de piás üvege is (nem várok a politikustól sem tökéletességet, de akinek gondot jelent az alkoholbevitelt úgy szabályozni, hogy a tiltakozás ellenére ne másszon idegen nők sátrába, majd maga helyett az alkoholra próbálja kenni a felelősséget, az várjon a közéleti szerepléssel, míg benő a feje lágya). Szóval most úgy fest, hogy az LMP megakadályozhatta volna a kétharmadot, de lesz egy Simicskája, vakkomondorral.