Palkovics László innovációs miniszter sosem tagadta, hogy csak a "hasznosítható" kutatásokat tartja támogatásra érdemesnek. A tudományos autonómia elleni hadjárata jelenleg ott tart, hogy Palkovics átvilágíttatja az MTA-t, de ennek az átvilágításnak az eredményét meg sem várva megvonta az Akadémián folyó kutatásokra elkülönített állami forrásokat, hogy ezt a pénzt pályázati úton ossza szét nemcsak az akadémiai kutatócsoportok között, hanem az állami és egyházi egyetemek, valamint állami alapítványok kutatócsoportjai között - a pályázati felhívás a minisztérium alá rendelt Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal honlapján, itt olvasható.
Palkovics preferenciáihoz igazodva a megélhetésüket, az életművüket és a nemzet jólétét joggal féltő akadémiai kutatók arra próbálnak rámutatni, hogy valójában a "haszontalan" tudományágak is hasznosak, míg a "hasznos" tudományágak művelői (pontosabban azok, amelyek azt hiszik magukról, nem veszélyesek a kormányra nézve) még reménykednek. Pedig ha a továbbiakban is szabadon akarnak kutatni, most kell kiállniuk a "haszontalanságért" (mondjuk, már most is el vannak késve pár évvel...). Csak azok a kutatások finanszírozhatók ugyanis 100%-ban állami forrásokból, amelyek "haszontalanok".
Az EU gazdasági együttműködésként jött létre, és a közös piac szabályozásán túl csak akkor van hatásköre, ha a tagállamok a saját hatalmukból leadtak neki. A közös piac szabályozása viszont a verseny torzításmentességének biztosítására is kiterjed és magába foglalja az állami támogatások tilalmának az elvét. Az állam csak azért nyújthat támogatást, hogy a piac "hibáit" kiigazítsa. A kutatási tevékenység állami finanszírozása is csak akkor engedélyezett, ha az adott kutatás nem finanszírozható a piacról, magyarul: ha nem hasznosítható. A kutatás ágazati szakpolitikai irányítása ezért (az egész világon) három kutatástípust különböztet meg: 1. alapkutatást, 2. alkalmazott kutatást, 3. kísérleti fejlesztést (ez utánaolvasható pl. az OECD Frascati-kézikönyv c. kiadványában, amelynek magyar fordítása szintén az NKFIH oldalán hozzáférhető). Ebből az alapkutatás, azaz a definíciója szerint piacilag nem hasznosítható, "csak" a tudásszerzésért folyó, amolyan l'art-pour-l'art kutatás az, ami az EU alapító okirata szerint 100%-ban finanszírozható államilag (függetlenül attól, milyen intézményben valósul meg; magáncég is kaphat 100%-os támogatást alapkutatásra, míg állami intézmény sem finanszírozhatja a pénzre fordítható tevékenységeit 100%-osan állami forrásból). A másik két kategóriába eső kutatás is kaphat bizonyos feltételek mellett állami támogatást, de nem 100%-osat.
Namármost a pályázati felhívásra (amely azzal akarja szolgálni a tudományos tevékenység hosszú távú kiszámíthatóságát, hogy egy-egy évre enged forrást pályázni rá, tehát "kiszámíthatóság" alatt az értendő, hogy ha az idén kapok is pénzt a többéves kutatási projektemre, nem biztos, hogy jövőre folytathatom...) visszatérve: a kiírás szerint (amely a vonatkozó EU-s jogszabályokra hivatkozik is) a nyertes pályázatok 100%-os állami támogatásban részesülnek. Tehát mindegyik nyertes pályázat definíció szerint "haszontalan" alapkutatás kell, hogy legyen.
