Facebook-falamat betöltik a baranyai, vas és egyéb megyei áldozathibáztató rendőrségi videókról és jótanácsokról szóló viták. A videók persze roppant ostobák, elég ehhez azzal tisztában lenni, hogy a nudista strandokon sem éri több atrocitás a nőket, mint egy átlag szórakozóhelyen, míg mondjuk, Kairóban az ott egyébként tájidegen arcfátyol sem védi meg őket az utcai molesztálásoktól. A gyakorlatban persze igaz, hogy az erőszaktevő inkább egy könnyebbnek leigázhatónak tűnő áldozatot keres (és a gyakorlati életben a mattjózan, jól kiképzett nindzsaharcos nagyobb eséllyel menekül meg a támadástól, mint a fél sörtől is kótyagos szende kislány), de ebből nem következik az, hogy a bármilyen (!) okból önvédelemre képtelen nő szabad préda lenne - épp az ő védelme lenne a rendőrség feladata. A rendőrségi vezetésnek nyilvánvalóan kényelmes megoldás az áldozathibáztatás: az erőszak ugyan nem csökken tőle, ellenben az áldozatok nem fognak merni feljelentést tenni, ergo szépek lesznek a közbiztonsági statisztikák anélkül, hogy a rendőröknek meg kelljen ezért dolgozniuk. Az viszont elképesztő, hogy mennyi férfi asszisztál vehemensen saját becsmérléséhez. A feministákat szokás a férfiak megvetésével vádolni - jogtalanul, hiszen ők azok, akik úgy gondolják, némi noszogatással a férfiak is képesek rendesen viselkedni. A rendőrségi áldozathibáztató tanácsokat védők azok, akik szerint a férfiak felelős viselkedésre képtelen, hormonjaiknak totálisan kiszolgáltatott agyatlan barmok, akik egy dekoltázs vagy rövidebb szoknya láttán irányíthatatlan ámokfutóvá válnak.  - Tényleg azt gondolják a rendőrök és támogatóik, hogy ilyen selejtesek a magyar férfiak?