Megérkeztek a nemzeti inzultációs, akarom mondani, konzultációs kérdőívek (aki nem kér több konzultációs kérdőívet, az itt talál útmutatót a feltűnésmentes leiratkozásra), és a Glossza úgy döntött, a korábbi konzultációhoz hasonlóan most is végigmegy a kérdéseken - rajtunk ne múljon az ország jobb sorsa :). 

Copyright: ez a válasz közkincs. Ha nem akarsz sajátot írni, kinyomtathatod, beteheted a konzultációs borítékba és elküldheted a kormánynak.

Lássuk tehát: 

1. A járvány újabb hulláma esetén Ön az alább javasolt intézkedések közül melyiket támogatná?
Nem kívánságműsor ez. Ha hatékony járványvédelmi intézkedéseket akarunk, akkor azokat tényekre kell alapozni – a SARS-CoV-2 elleni sikeres védekezés kulcsa, hogy ezeket az intézkedéseket (is) úgy lőjjük be, hogy optimalizáljuk a biztonság és a „költségek” arányát.
Covid ide, covid oda, azért van néhány hozadéka, amit érdemes megtartanunk függetlenül attól, milyen fertőzőbetegségek garázdálkodnak a jövőben:
- Alapszabályként: A szabadságjogaid nem jogosítanak fel az általad hordozott kórokozók másokra lőcsölésére.
- Fizikai távolságtartás: Semmi nem indokolja, hogy akár járványmentes időben sorban álláskor az előttünk álló sarkába lépj, a járdán nekimenj a szembejövőnek, és még egy tömött buszon is elkerülhető, hogy a másik arcába lihegj. tartsd a kétmétert, akár van járvány, akár nincs.
- Általában is jó ötlet kezet mosni és takonykórosan otthonmaradni. Hogy ebben a munkáltató is érdekelt legyen, a táppénzt az első naptól a társadalombiztosítási befizetésekből kell fedezni, ahelyett, hogy a munkáltatóra terheljük.
- Járványügyi edukáció: nagy szerencsénk, hogy ez a koronavírus nem egyenletesen terjed és számos ország adata szerint egy háztartáson belül kevéssé adogatják egymásnak az emberek, mert a háztartáson belüli elkülönülés nagyon nem működik nálunk: normálisnak tartjuk és még el is fogadjuk, hogy egy-egy influenza vagy hányós-fosós fertőzés „végigmegy a családon”, pedig ez arra mutat rá, hogy a családok az (egyáltalán nem komolytalan) gyerekbetegségeket kiirtó oltásoknak köszönhetően nagyon is elfelejtették, mennyire fontos a fertőzőbeteg elkülönítése. Igen, a gyerekeknek egyaránt rosszul esik, ha őket elkülönítik és ha a fertőző felnőtt bezárkózik, de a szülő egyik dolga, hogy megértesse és elfogadtassa vele a világ kellemetlen jelenségeit is.
- Persze jó dolog és megőrzendő a digitalizáció felgyorsítása, az, hogy a háziorvos telefonbeszélgetés alapján kiír, a munka egy részét otthonról végezhetjük, az iskolások nemcsak szórakozásra, hanem tanulásra is használják a kütyüket, stb., de a digitalizáció fokához zárkóztassuk fel az adatvédelmet is: a munkahelyekhez hasonlóan az oktatásban is iskolai levelező- és egyéb szervereket használjunk ahelyett, hogy félig nyilvános, ill. feltörhető csatszobákon és videomegosztókon keringjenek a házifeladatok. Fontos megerősíteni az EESZT adatvédelmét is, hogy megakadályozzuk, hogy a betegek stigmatizált problémáknál ne merjenek orvoshoz fordulni, mert nem bíznak abban, hogy adataikat bizalmasan kezelik.
- Az intézményeket bővíteni kell úgy, hogy képesek legyenek járványhelyzetben kellőképpen elkülöníteni a betegeket (nagyobb terek az oktatásban az iskolapadok között, sokkal több és szellősebb férőhely az idős- és szociális otthonokban, kórházak átalakítása és a kórházi terek bővítése (kisebb létszámú szobák, több tér az ágyak között, elégséges tér fertőző betegek elkülönítésére, stb.). És persze a személyzetet is 1. érzékenyíteni kell a és 2. tehermentesíteni részben a munkát segítő gépekkel (pl. betegek emelése, szállítása), részben segítő személyzettel (pl. takarítószemélyzet, segédápolók, stb.), de kell elégséges, számolatlanul használható kesztyű, maszk stb.

Mivel a járványügyi intézkedések csak akkor működnek, ha mindenki betartja őket, viszont képtelenség nemhogy mindenki, de akárcsak minden hülye mellé rendőrt állítani, kénytelenek vagyunk az emberek belátására és egymással való szolidaritásra (önzés helyett mások megvédése) építeni. Ehhez a következő dolog nélkülözhetetlen:
1. Racionális intézkedések. Átlátható és mindenki számára világosnak kell lennie, mire alapozták az intézkedéseket. Ehhez az intézkedéseket persze nem hasraütve (nemzetikonzultálva) kell kitalálnia valakinek, hanem egy epidemológusokból, matematikusokból, pszichológusokból, szociálpszichológusokból és etikára specializálódott filozófusokból álló csoportra kell bízni a javaslatok kidolgozását. Ja, és még gender-szempontokat is figyelembe kell venni ám, ha nem akarunk úgy járni, mint Peru, ahol a kijárási korlátozásokkal kétnaponta megnőtt a tömeg a piacokon: kitalálták, hogy a nők és a férfiak váltott napokon mehetnek ki, így aztán mivel a piaci vásárlás női feladat, az összes nő a női napokon zsúfolódott össze a piacokon...
1.1. A járványügyi veszély- és egyéb helyzetek kikiáltását szakértők által előre meghatározott (és persze szükség esetén indoklással finomhangolható, újabb tényekhez igazítható) mutatókhoz kell kötni (fertőzések számaránya, terjedési sebessége, stb.).
1.2. Hasonló vonatkozik a járványügyi beutazási korlátozásokra: a besoroláshoz ott az ECDC által összegyűjtött adatok. @Külügy: Járványügyi okokból hozott beutazási korlátozásokat ugyanis nem kölcsönösségi alapon rendelünk el, hanem egyirányúan, járványügyi adatok alapján. Sőt, nagyobb országok esetében, ahol országon belül nagy különbségek vannak a fertőzöttség tekintetében, regionális adatok alapján (tök fölösleges Szicíliából érkezőket karanténba zárni, mert Lombardiában épp járvány dúl...) És nem az állampolgárság a döntő, hanem a magyarországi lakhely és az, ténylegesen hol járt a beutazó.
2. Hiteles kommunikáció. A hiteles kommunikáció persze a racionális tartalomnál kezdődik, és a szavaiért felelősséget vállaló szakértő szóvivőnél folytatódik. Rendőrökkel körülvett nyunyóka cilikék helyett az államigazgatás járványügyi szervezeti egységének az epidemológus vezetője nyilatkozzon, aki mellébeszélés helyett személyes integritásával vállal felelősséget azért, amit mond.
Ja, és persze érdemben válaszolni kell a sajtó kérdéseire, akkor is, ha ettől hosszabb lesz a sajtótájékoztató.

Ami a mostani koronavírust illeti, a nálunk több fertőzéssel megbirkózó országok tapasztalataiból (pl. Németország, Észak-Olaszország, Svájc, Franciaország, Svédország stb.) immár leszűrhető néhány tanulság a vírus terjedéséről. Tudjuk, hogy:
- az emberek közötti fizikai távolság növelésével és a kilélegzett levegő szűrésével (aka maszkviselés...) hatékonyan csökkenteni lehet a SARS-CoV-2 terjedését,
- a vírus nem egyenletesen terjed, hanem gócokban, „superspreader”-eken keresztül, akik egy-egy eseménynél sok embernek adják át a fertőzést
- elsősorban zárt térben terjed,
- kicsit huzamosabb időt kell egymás „légterében” tölteni,
- a hangos beszéd, éneklés, felfokozott idegállapotban egymás nyakába borulás segíti a terjeszkedést,
- tünetmentes vírushordozók is fertőznek (ezt viszonylag hamar tudtuk),
- a 10 év alatti gyerekek úgy tűnik, ritkán kapják el a vírust, így ritkán fertőznek.

Ebből egy újabb SARS-CoV-2-hullám esetére a következők körvonalazódnak:
- Elöljáróban: járványügyi szempontból nem a „család” a releváns, hanem az „egy lakásban, háztartásban élők”, függetlenül attól, milyen családjogi viszonyban állnak, és ezt így is kell kommunikálni (fiataloknál gyakori, hogy többen közösen bérelnek lakást; ők járványügyi szempontból egy egységet képeznek akkor is, ha nem családtagok és külön főznek, külön kasszán vannak stb.).
1. Maszkviselés és távolságtartás elrendelése minden "közösségi" zárt térben (munkahelyek, tömegközlekedés, boltok, stb.), kivéve a magánlakást, ha abban nem tartózkodik idegen, a jelenlegi adatok alapján kb. 10 éves kor felett.
2. Hanghívások betiltása "közösségi" zárt terekben, pl. tömegközlekedési eszközökön, boltok eladóterében, plázákban, közösségi terekben (egy a maszkját félretolva a telefonjába ordítva a villamoson végigrobogó fertőzött ünnep a superspreaderek útján terjedő kórokozóknak).
3. Háttérzenék betiltása boltokban, éttermekben stb. annak érdekében, hogy elég legyen halkan beszélni.
4. Boltok stb. esetében esetleg négyzetméter/vásárló arány meghatározása.
5. A „vásárlási sáv” adott esetben nemhogy csökkenti, hanem növeli a zsúfoltságot, és bonyolultabbá teszi az életet. A 65 év felettiek (és az annál fiatalabb veszélyeztetett személyek) magunk is fel tudják mérni, mikor vannak kevesen a boltban.
6. Rendezvények, kóruspróbák, családi események, istentiszteletek, szórakozóhelyek, mozi- és színházi előadások stb. könnyen válhatnak SARS-CoV-2 góccá. Elsőként persze a kóruspróbákat, éneklős/hangos istentiszteleteket, szórakozóhelyeket, csoportos izgalommal járó sporteseményeket és koncerteket, érzelmi felindultsággal járó, háztartáson kívüli családtagokat összegyűjtő családi eseményeket kell betiltani, míg ritkított széksorokkal megtartott mozielőadások vagy ültetett koncertek, esetleg csökkentett létszámmal működő és a belépőket regisztráló szórakozóhelyek talán kevésbé kockázatosak. (Jelenleg Európában leginkább vágóhídon, istentiszteleten, esküvőn és szórakozóhelyen lehet megfertőződni.)
7. Az általános iskolák alsó tagozatai, az óvodák és a bölcsődék a jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint nem járulnak hozzá ennek a vírusnak a terjesztéséhez, így ezeket a jelenlegi tudásunk szerint nem kell bezárni, ellenben érdemes elgondolkodni a szülők kitiltásán (! - ne zsúfolódjanak össze különböző háztartásban élők a gyereköltöztetésnél), és persze a munkavállalók közötti távolságtartást be kell tartani; az általános iskolák bezárása által okozott károk (a gyerekek tanuláshoz, információhoz való jogainak sérelme) a jelenlegi adatok szerint meghaladják a járványügyi „hasznot”. A középiskolás diákok oktatását indokolt is és lehetséges is online végezni, hiszen mostani tudásunk szerint a tizenévesek bár ritkábban betegszenek bele a fertőzésbe, attól még elkapják a fertőzést és fertőznek. A tényleges duális oktatásban tanulókra a gyakorlati oktatást illetően az adott munkahelyre érvényes szabályok érvényesek (a tanműhelyekre viszont nyilván az iskolabezárásra vonatkozó szabályok). 
Az óvodások és kisiskolások bezárására kapott haladékot viszont fontos jól használni: a nevelésben elsőbbséget kell, hogy kapjon a másokra vigyázás (nem köhögünk mások arcába...) és az önálló feladatmegoldás, az oktatásban pedig az önálló tanulás és a forráskritika.  
8. Mozgásstop: Kórházak, bentlakásos intézmények (idősotthonok, szociális otthonok, kollégiumok, stb.) esetében csak tesztelve lehet ki- vagy beköltözni.
9. Veszélyességi pótlék és amennyiben nem egyedül laknak, szállás beosztástól függetlenül mindazoknak, akik munkájuk során SARS-CoV-2 által fertőzöttekkel tartózkodnak egy légtérben (orvos, ápoló, tesztelők, szállítók, beteget mozgató gyógytornász, ágy alatt felmosó takarító...).

2. A koronavírus-járvány a világ sok országában az egészségügyi rendszer összeomlását eredményezte. Magyarországon sikerült a járvány terjedését lelassítani, ezzel időt nyertünk, hogy az egészségügyi rendszert kellően felkészíthessük. Ugyanakkor egy újabb járványhullám veszélye továbbra is fennáll.
Ön egyetért-e azzal, hogy a járványügyi készültséget mindaddig fenn kell tartani az egészségügyben, amíg fennáll a járvány visszatérésének kockázata?
Először is: Az egészségügyi rendszer felkészítése járványhelyzetek kezelésére nem egyelő azzal, hogy lecserélünk pár ezer beteget pár ezer lélegeztetőgépre. Az egészségügyi rendszer, amint a nevében is benne van, rendszer, és mint olyan pont annyira erős, mint a leggyengébb láncszeme (hiába sok a lélegeztetőgép, ha nincs ki üzemelteti és nincs, aki a rákötött beteget időnként mozgatja vagy a padlót fertőtleníti). Ehhez persze legelső sorban megfelelő méretű, kiszámítható, a valós költségeket fedező, átlátható finanszírozásra van szükség (mellesleg így lehet a források hatékony felhasználását is számon lehetne kérni...), megfelelő bér- és munkafeltételek kellenek, objektív szakmai visszacsatolási-felelősségrevonási eljárásokkal, megfelelő méretű és felszereltségű helyiségek (legyen hol elkülöníteni a fertőző betegeket, és a helyiségeket tisztán is lehessen tartani), megfelelő higiéniás kultúra, na meg feudális kórházi hierarchiák helyett csapatmunka-szemlélet, amelyben a takarító, a karbantartó, a betegjogi képviselő meg a higiénés és járványvédelmi irányelvek betartását felügyelő szakember nem a főorvos munkáját zavaró pénzpocsékolásnak számít, hanem a gyógyításhoz hozzájáruló munkatársnak.
Másodszor: Egy legalább elégségesen működő egészségügyi rendszer külön készültség nélkül is képes rövid időn belül átállni járvány-működésre. Pl. a kórházi fertőzések megfelelő kezelésének megtanulása kiváló felkészítés a következő koronavírus-járványra.

3. A járvány alatt az idősotthonok vannak leginkább kitéve a fertőzés terjedésének. A magyarországi járvány minden negyedik áldozata idősotthon lakója. A fővárosban található Pesti úti idősotthonban több százan betegedtek meg, és közülük nagyon sok idős ember vesztette életét.
Ön szerint szükség van arra, hogy tovább erősítsük az idősotthonok járványügyi védelmét?
Az idősotthon járványügy védelme pont úgy, mint a kórházak járványügyi felkészítése az elégséges, a költségeket fedező, kiszámítható és átlátható, a fenntartó jellegétől független finanszírozás biztosításánál kezdődik (amelynek hatékony felhasználását aztán számon is lehet kérni az intézmények vezetőjétől). Amíg a kormány (és a társadalom egy része) az idősgondozást a családokra lőcsöli és szükségmegoldásra tekint az idősotthonokra, addig zsúfoltság lesz ezekben, aminek következtében nincs hova elkülöníteni a fertőző beteg lakókat (akár koronavírusosak, akár influenzásak, akár valamilyen „kórházi” superbuggal fertőződtek meg). Ezen kívül persze mint a kórházak esetében itt is nemcsak szakmailag átgondolt, hanem ténylegesen végre is hajtható belső tervek kellenek járványok idejére, és persze figyelni kell arra, hogy a fertőző betegeket gondozó személyzet ne hurcolja át a kórokozókat az egészséges lakókhoz, valamint hogy (és ez is sima influenzajárványokra is érvényes) járványok miatti látogatási tilalmak esetén a gondozók ne otthonról vagy a tömegközlekedésről hurcolják be a betegséget az ápoltak közé. És igen, a járványokat is kezelni képes működési és beruházási költségeket a fenntartótól független mértékű állami normatív támogatás kell, hogy fedezze.

4. A járvány következtében az egész világon készlethiány alakult ki egészségügyi eszközökből és védőfelszerelésekből. Magyarország sikeresen szerezte be ezeket az eszközöket külföldről, és elkezdte a hazai gyártást is.
Ön egyetért-e azzal, hogy a kormánynak arra kell törekednie, hogy a védekezéshez szükséges felszereléseket Magyarországon lehessen előállítani, így csökkentve a kiszolgáltatottságunkat?
Azzal nem megyünk sokra, ha "Mészáros Tiborcék" többszörös áron használhatatlan minőségű eszközöket állítanak elő itthon. A hiány oka nem annyira a világ gyártókapacitása volt, mintsem az, hogy az egészségügyi intézmények (Magyarországon is, külföldön is) szűkös finanszírozásuk miatt nem tartanak ezekből megfelelő mennyiségű készletet a raktáraikban. Azért a gyártók elég hamar megoldották a kapacitásbővítést és alapvetően ki tudják szolgálni a fogyasztást. Akkor érdemes hazai kapacitásokat létrehozni, ha jó minőségű, piacképes terméket állítanak elő, amelyekre van is piac.
Ja, és ha már itt tartunk: nem csak megfelelő mennyiség és minőség kell védőfelszerelésből és egyéb eszközökből, hanem megfelelő méret is! Nem véd megfelelően sem a túl kis, sem a túl nagy védőruha: veszélyes az is, ha szétreped rajtad, mert túl szűk, és az is, ha celluxszal kell rögzítened, mert akkora, hogy kiesel belőle! És ugyanez igaz a betegeket szolgáló felszerelésekre: nem mindegy, hogy 50 kilós vagy 120 kilós, 150 vagy 195 centis a páciens.

5. A járvány miatt egyik napról a másikra kellett átállni a digitális tanrendre. Ez az intézkedés azt a célt szolgálta, hogy a tanulók biztonságban legyenek, de ne kelljen megszakítani a tanévet. Mindez nagy erőfeszítést igényelt a tanároktól, a diákoktól és a szülőktől is. A sikeres átállásért mindenkit köszönet illet.
Ön egyetért-e azzal, hogy a járvány idején az iskolás gyermeket nevelő családok és a tanárok számára legyen ingyenes az internet?
Sokadszorra mondom: normálisan működő országban anyagi segítséget egyedül rászorultsági alapon adunk. A szülőség nem valami önhikis (önhibán kívüli hátrányos) helyzet, elvégre a szülők felelősségteljes polgárok lévén kapacitásaikhoz mérten vállalták gyerekeiket.
Az átvállalt internetelőfizetésből pont a legszerencsétlenebb gyerekek nem részesülnének: ahol nemhogy eszköz nincs, de az áramszámla kifizetése gond, ott az „ingyenes” internetelőfizetés sem segít. Gyerekhez kötött támogatások helyett olyan szociális biztonsági rendszer kell, amely gyerekszámtól függetlenül biztosítja az alapszinten való megélhetést, és igen, manapság ebbe beletartozik az internetelőfizetés is.
A tanárok meg kapjanak olyan munkabért, amiből futja internetre, elvégre járványon kívül is szükségük van rá.
Amire viszont nagyon is szüksége lesz a gyerekes családoknak: arra, hogy a gyerekek az óvodában és az iskola alsó tagozatán megtanulják önállóan elvégezni a kiadott feladatot, szükség esetén konkrét segítséget kérni és tanulótársaikkal kooperálni. Ha egy szülőnek az idei tavaszi otthoni oktatás idején a gyerek helyett kellett megcsinálnia a gyereknek kiadott feladatokat, ott komoly gond van az iskolával is, a szülővel is, és a gyerekkel is!

6. Brüsszel járványügyi szervezete, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) a járvány kitörésekor nem észlelte a közelgő veszélyt. Az uniós hivatal a vírusfertőzés kockázatát még az első európai haláleset napján is „mérsékeltnek” nevezte. A magyar illetékes szervek ezzel szemben időben megkezdték a felkészülést a védekezésre. Az operatív törzs 2020. január 31-ével megkezdte munkáját – akkor, amikor Európában még nem észleltek megbetegedést.
A járvány időben való észlelése és a védekezésre való felkészülés érdekében Ön szerint szükség van állandó magyarországi járványügyi figyelőszolgálatra, így csökkentve a kiszolgáltatottságunkat?
Ez a Nemzeti Népegészségügyi Hivatal Járványügyi és Infekciókontroll Főosztályának a dolga lenne, nemdebár? Talán hagyják őket dolgozni...
Ami az ECDC-t illeti (amelyet egyébként az első SARS-CoV-járvány után alapítottak, első elnöke pedig magyar volt), a 2020. február 1-i hírlevélben, amelynek a 2020. január 31-i állapotot tükrözi, a következők állnak (a kiemelések tőlem, a „mérsékelt” szót sárgával jelöltem):

On the basis of the information currently available, ECDC considers that:
-the potential impact of 2019-nCoV outbreaks is high;
-the likelihood of infection for EU/EEA citizens residing in or visiting Hubei province, is estimated to be high;
-the likelihood of infection for EU/EEA citizens in other Chinese provinces is moderate and will increase;
-there is a moderate-to-high likelihood of additional imported cases or associated clusters in the EU/EEA;
-the likelihood of observing further limited human-to-human transmission within the EU/EEA is estimated as very low to low if early detection of cases and adherence to appropriate infection prevention and control practices are implemented, particularly in healthcare settings in EU/EEA countries;
-assuming that cases are detected in the EU/EEA in a timely manner and that rigorous IPC measures are applied, the likelihood of sustained human-to-human transmission within the EU/EEA is currently very low to low;
-the impact of the late detection of an imported case in an EU/EEA country without the application of appropriate infection prevention and control measures would be significant, therefore in such a scenario the risk of secondary transmission in the community setting is estimated to be high.
https://www.ecdc.europa.eu/sites/default/files/documents/communicable-disease-threats-report-1-february-2020.pdf

Mivel a járványok nem szoktak megállni az államhatároknál, a járványfigyeléshez pedig nemzetközi adatokra van szükség, ebben a kérdésben együttműködni kell és az európai járványügyi szolgálatot erősíteni. Az észak-olasz járványügy egészen biztos a háta közepére kívánta volna, ha külön kellett volna foglalkoznia a magyar hatóságok információkéréseivel...

7. A magyar emberek egészségének és biztonságának védelme mindennél fontosabb. Éppen ezért a kormány úgy döntött: a járvány elleni védekezésnek nem lehet pénzügyi akadálya, és a terhek viseléséből mindenkinek ki kell vennie a részét.
Ön szerint a járvány elleni védekezés idején a bankok és a multinacionális vállalatok is járuljanak hozzá a védekezés költségeihez?
1. Fizetnek társasági adót. 2. Végső soron a fogyasztó fizeti meg az ő adóikat, elvégre bármilyen ágazat bármilyen tulajdonú cégekről is van szó, mindenképpen abból adóznak, amit megtermelnek. Mondjuk ki: ez a felvetés populista bullshit.

8. A koronavírus-járvány súlyosan érintette a világ összes gazdaságát. Magyarországon is gazdasági visszaesés várható, bár kisebb mértékű, mint Nyugat-Európában. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a magyar gazdaság talpra állításához előnyben kell részesíteni a magyar termékek, magyar szolgáltatások vásárlását, és népszerűsíteni kell a magyar turizmust.
Ön egyetért azzal, hogy ösztönözni kell a hazai termékek, hazai szolgáltatások vásárlását. és népszerűsíteni kell a hazai turizmust?
1. A jó bornak is kell ugyan cégér, de a savanyú lőréből a legjobb cégér sem varázsol mennyei nedűt. 2. A magyar gazdaság a turizmuson kívül áll még néhány további ágazatból áll és nem a többi ország gazdaságától elszigetelve működik, hanem azokkal összefonódva. Hiába a hazai turizmus felpörgetése, ha nem versenyképes és nincs rá fizetőképes kereslet (mondjuk, mert a Balaton vízminőségét óvó környezetpolitikát hanyagoljuk és szállodaépítésre költjük a közpénzeket, és mert az össze többi ágazatot nemhogy nem támogatjuk, hanem válság idején különadókkal sújtjuk, esetleg, mert hozzá nem értőnek adunk befolyást az ágazat irányítása felett). Az egészségügyhöz hasonlóan a gazdaság is rendszer, ami pont annyira erős, mint a leggyengébb láncszeme: ha hiányzik belőle a jogbiztonság és lejt a pálya, akkor a privilegizált ágazatok is rosszul fognak teljesíteni.

9. A világjárvány nemcsak az egészségünket, hanem a munkahelyeinket is veszélyezteti. Ezért a kormány úgy döntött, hogy annyi munkahelyet hoz létre, amennyit a vírus elpusztít. A munkahelyek védelmét szolgálják a beruházási támogatások, a képzési programok és az adócsökkentések is.
Ön szerint a kormánynak a járvány elmúltával is fenn kell tartania a munkahelyvédő és -teremtő programokat?
A kormány nem a Teremtő. Munkahelyek attól lesznek, hogy a bármilyen ágazatban működő vállalkozásoknak szüksége van bizonyos feladatokat elvégző emberekre, és ezért fizetést adnak, és nem a kormányfő hübriszéből. Azok a munkahelyek, amelyeket a kormány „teremt”, a gazdálkodók és a magánszemélyek által befizetett adókból jönnek létre; a kormány nem „teremt” semmit, hanem a mások által megtermelt pénzeket osztja újra. Bizonyos helyzetekben, így pl. járványok idején lehet értelme ilyesfajta újraelosztásnak annak érdekében, hogy a járványveszély elmúltával kb. ott lehessen folytatni, ahol abbahagytuk, de ezt úgy kell csinálni, hogy az állami költségvetési forrásokból oda, és csak oda juttassunk ideiglenesen, ahol tényleg ezen múlik a vállalkozás túlélése. Pl. a belföldi turizmus most éppen kimondottan haszonélvezője annak, hogy kockázatos külföldre utazni, ellenben a külföldről érkező turistákból élő vállalkozásokkal, amelyek ténylegesen rászorulnak a segítségre. Azonban nemcsak vállalkozások, hanem magánszemélyek is segítségre szorulnak: 1. meg kell hosszabbítani a munkanélküliek ellátás időtartamát, 2. az egyéni, ill. mikrovállalkozások fennmaradását is segíteni kell és 3. az albérletben élők lakhatását is támogatni kell annak érdekében, hogy ne váljanak hajléktalanná.

10. A koronavírus-járványt követő gazdasági válság kezelésére Soros György új tervvel állt elő. Ebben azt javasolja, hogy az Európai Unió tagországai vegyenek fel hatalmas kölcsönöket (örökkötvények), amelyek után generációkon keresztül, örökre kamatot kellene fizetni. A szakértők szerint ez adósrabszolgaságba taszítaná a nemzeteket.
Ön elutasítja Soros György tervét, mely beláthatatlanul hosszú időre eladósítaná hazánkat?
Egyetértek azzal, hogy az örök időkre való eladósodás, azaz a visszafizetési lehetőség nélkül felvett hitel műfaja a jóerkölcsbe ütközik. Éppen ezért fel kell számolni az egyházaknak fizetett „örökjáradékot” (házi feladat: sorold fel azokat a társadalmi szervezeteket, amelyek 1949 után nem lettek sem felszámolva, sem bedarálva és 1989 után visszakapták az 1949 előtti ingatlanjaikat).

11. A járvány okozta gazdasági válság miatt sok vállalat került csődközeli helyzetbe. Fennáll a veszélye, hogy ezt kihasználva nemzetközi pénzügyi spekulánsok stratégiai magyar cégeket próbálnak megszerezni.
Ön mit gondol, Magyarország védje meg a magyar vállalatokat az ellenséges célú külföldi felvásárlástól?
Viccen kívül, a jelen pillanatban inkább az a sürgető, hogy az ellenséges belföldi felvásárlástól védjük a vállalkozásokat... Az ellenséges felvásárlás ellen a kiszámítható jogi szabályozás és a kiszámítható gazdaságpolitika véd, nem az állami einstandolások.

12. Az európai Bíróság határozata szerint jogellenes a bevándorlókat a magyar határon felállított tranzitzónákban várakoztatni. A döntés értelmében járványveszély idején is be kell engedni a migránsokat az ország területére. Ez az ítélet egybevág Soros György migrációra vonatkozó régi tervével, amely szerint Európába mindenáron évi egymillió bevándorlót kell beengedni.
Ön egyetért azzal, hogy a kormány továbbra is lépjen fel a bevándorlás ellen, és tartsa fenn a magyar határ szigorú védelmét?
A schengeni határok őrzését az EU is megköveteli tőlünk, a tranzitzóna is Magyarország területén van, és járvány ott is kitörhet. A „várakoztatás” szép eufemizmus a „bezárás”-ra, de az eufemizmusok nem változtatnak a tényeken, az Európai Bíróság ítélete pedig csupán azt mondja ki, nem a címke számít, hanem a tartalom. Az egész kérdés nem egy vagy-vagy dolog, nem kell faszfejnek lenni ahhoz, hogy határellenőrzéseket tartsunk, emberségesen is lehet bánni azokkal, akik szarban vannak, és akár ideiglenesen is oltalom alá lehet őket helyezni. De miután legújabban az Árpád-ház az afgánokkal lett rokonítva, gondolom, az afgán migránsokat immár testvéri szeretettel fogadjuk.
Ami Sorost illeti, kissé mérsékeltebben kéne tolni az anyagot, mielőtt az utolsó agysejtek is elpusztulnak. A migráció, a háborúktól, klímaváltozástól, túlnépesedett gazdaságból való menekülés valódi probléma, amelyre a való életben működő megoldásokat kell találni.

13. Brüsszel arra készül, hogy megtámadja a magyar alkotmány bevándorlással kapcsolatos szabályait. Arra akarnak kényszeríteni bennünket, hogy megváltoztassuk Alaptörvényünk migrációt tiltó rendelkezéseit.
Ön egyetért azzal, hogy a magyar kormány Brüsszellel való nyílt konfliktus árán is tartson ki a bevándorlást tiltó szabályok mellett?
1. Ha "alkotmány", akkor miért kellett átnevezni Alaptörvényre (költői kérdés volt)? 2. Brüsszel = a magyar kormány. Nem viccelek. Brüsszel nem egy idegen hatalom: döntéshozó szerveiben ott ülnek a magyar miniszterek és a magyar kormányfő, az Európai Parlamentben pedig a magyar választók által megválasztott képviselők. Népszavaztunk, szerződésekben kötelességeket vállaltunk, képviseltetjük magunkat a döntéshozó intézményeiben – az EU a mi kutyánk kölyke, és teljesen el van tévedve ez a pszeudoszabadságharcos retorika. 3. Ami a tárgyat illeti: a bevándorlásnak vajmi kevés köze van a koronavírushoz, de mindegy is:
kevélység azt képzelni, hogy Magyarország egymagában meg fog oldani pár száz kilométer szögesdróttal olyan globális problémákat, mint amilyen a gazdasági, háborús vagy egyéb migráció, a klímaváltozás vagy éppen a COVID-19 miatti gazdasági visszaesés.

+1: Politikai pedofília: Ami azt a sok-sok stockfotó-portrét illeti, ami a konzultációs plakátokat és a konzultációs kérdőívet díszítik, azért érdemes felhívni rá a figyelmet, hogy a magyar átlagarcot inkább elhízott Németh Szilárdok és szőkített Selmeczi Gabriellák reprezentálják, mint ezek az inkább nyugati stockfotó-arcok. Ami pedig a portrék közé tévedt gyerekarcokat illeti: a gyerekeket pont azért nem illeti szavazati jog, amiért a gyerekekkel létesített szexuális kapcsolatokat büntetjük: egy gyerek épp úgy még nem képes körültekintően felmérni a helyzetet és ez alapján felelősen választani a felkínált pártprogramok közük, ahogyan még nem képes eldönteni, igent mondjon-e egy szexuális kapcsolatra. Ezért nem engedjük sem szavazni, de még nemzetikonzultálni sem, és ezért mindenképpen bűncselekmény, ha egy felnőtt „elcsábítja”, akkor is, ha a gyermek beleegyezik.