Behordják a menekültek az iszlamizmust Európába és kiszorítják a kerszténységet - ettől tartanak sokan. Nos, az a helyzet, hogy aki a Közel-Keleten él és szimpatizál az iszlám fundamentalizmussal, annak most jött el a Kánaán - otthon, Szíriában, az IS fennhatósága alatt mindent megkap, ami iszlamista szíve kíván. Másszóval: Az iszlamista és a nem iszlamista szír megkülönbözeteésére van egy roppant egyszerű, ám annál pontossabb ökökszabály: az iszlamista most, amikor az IS uralkodik hazáján érzi magát igazán otthon, és otthon is maradt, akik viszont az út nehézségeit magukra vállalták, azok zömmel azért jöttek, mert éppenhogy nem kérnek a vallási fundamentalista államból.   

A "Nyugaton" élő muszlimok között ugyanakkor valóban vannak fundamentalisták (ahogyan, mellesleg, keresztények között is előfordulnak), ám ha reálitásoknak megfelelő képet akarunk kapni a muszlimok különböző csoportjairól, akkor nem azt kell néznünk, melyik csoport milyen hangosan béget a kamerák előtt és hányszor szerepel a médiában, hanem azt, valóban hányan vannak egy-egy állásponton. Németországról tudvalévő, hogy az ott élő muszlimok 95%-ának pl. semmi baja nincs a gyerekek koedukált úszásoktatásával vagy azzal, hogy pénteken suli van. Svájcban pedig több keresztény fundamentalista próbálja felmentetni a gyerekét a kötelező úszásoktatás alatt, mint muszlim, akiből összesen néhány tízezer él az országban. Az a kevés muszlim fundi amúgy jellemzően ott született, helyzetét kilátástalannak érző fiatal férfi (akinél a születési véletlentől függ, hogy most épp fundi lesz-e belőle, ultra, vagy valamely más totalitárius jellegű csoport tagja), esetleg kiábrándult mérnök, vagy konvertita, azazhogy bennszülött keresztény.

Szóval ha küzdeni akarunk a vallási fasizmus ellen, akkor ebben a szír, afgán menekülteket akár szövetségeseinkké tehetjük, ha ügyesek vagyunk - elvégre az ő hazájukat vették el a fundik.