Nagy felháborodást sikerült kiváltania Veres András győri katolikus püspöknek, amikor augusztus 20-án arról beszélt, bűnös dolog a lombikbébizés. Mostanra talán lenyugodtak annyira a kedélyek, hogy elemezzük, kontextusba helyezzük és meg is értsük ezt a jelenséget. Veres András semmi újat nem mondott: a katolikus egyház azóta tiltja a mesterséges megtermékenyítést, amióta létezik (mármint a mesterséges megtermékenyítés). Az amúgy oly népszerű Ferenc pápa is ezt az álláspontot képviseli. A széles körű felháborodás láttán azonban azt kell mondjuk, a püspöknek alighanem igaza volt, amikor ezzel kapcsolatban tudatlanságot emlegetett – úgy tűnik, a lakosság széles rétegei tényleg nincsenek tisztában a katolikus egyház tanításaival, pedig az egyház még csak nem is árul zsákbamacskát.
A többi „könyves” felekezethez hasonlóan a katolikusok is a szentírásukat értelmezve határozzák meg, hogyan kell Istennek (Isten alatt természetesen az ő istenüket értve) tetsző életet élni. Ennek meghatározásához az egyház egy sereg tudóssal (és ezt a szót nem ironikusan használom: addig a pontig, amíg a tudományos kutatás nem kérdőjelezi meg valamely korábban megállapított dogmát, tudományosan végzik a munkájukat) értelmezteti az ókori szövegeket, majd az egyházi vezetők ez alapján kimondják, mi a végső igazság (ennél már csak a protestantizmus rosszabb, ahol mindenféle háttérismeret és mindenféle hozzáértés nélkül is lehet ókori szövegek egyetlen igaz értelmezését hirdetni, ha úgy gondoljuk, a Szentlélek ihlette). Ez a végső igazság egy csomagajánlat, amelyet bárki számára érthető és elérhető módon az ún. katekizmusban tesznek hozzáférhetővé.
Az viszonylag közismert, hogy a katolikus egyház tiltja az abortuszt. Az már kevésbé, hogy egészségügyi okokból is legfeljebb csak akkor engedi, amikor a terhes nő életveszélyben van (néhány éve boldoggá léptették elő egy nőt, aki vagy féltucat gyereket maga után hagyva inkább meghalt, mintsemhogy belement volna az abortuszba). Az életképtelen magzat eltávolításával meg kell várni, hogy az előbb vagy magától meghaljon, vagy az anya életveszélybe kerüljön – persze az „életveszély” meghatározása nem mindig egyszerű (így pár éve Írországban halt meg egy fogorvosnő vérmérgezésben, miután az orvosok napokig vártak az abortusszal). És amikor a tavasszal a két, több milliárd forint állami támogatásból „abortuszmentes” szülészetet nyitó katolikus egyházi irányítású kórházak egyikének az igazgatója megnyugtatásul azt nyilatkozta, biztosítják az abortuszra szoruló nők átszállítását egy (nemcsak államilag finanszírozott, hanem) állami irányítású kórházba, bizony azokra a nőkre gondolt, akiknek testi épségét, esetleg életét ők nem szavatolják, mert abortuszt kellene ehhez végezni (ugye akinek nem orvosi okokból van szüksége az abortuszra, annak nem kell szállítást biztosítani).
Azonban a lombikbébiprogrammal nem pusztán az a baja a katolikus egyháznak, hogy esetleg több zigóta jön létre, mint ahányat felelősen be lehet ültetni, és nem csupán az, hogy bizonyos eljárásoknál valamely sejt „házasságon kívülről” származik.
Kevésbé köztudott, hogy a katolikus egyház mindent tilt, ami szétválasztja a (szigorúan házastársi) szexet a szaporodástól – akármelyik „irányba”. Ezért ebben a paradigmában egyaránt tilos a fogamzásgátlás ÉS a lombikozás. Sőt, szigorúan véve a katolikus egyház a „naptármódszer” is helyteleníti, bár ezt az előírást egy ideje egy gumiszabály enyhíti, amely szerint bizonyos esetekben, ha „felelősségből” (pl. hogy az anyai szervezet két szülés között tudjon regenerálódni) alkalmazzák, elfogadható (de az nem érv, hogy négy gyerek után már megelégelted a babázást). (A naptármódszer ugye azért elfogadható, mert egymással összekötve iktatja ki a szexet és a fogantatást.)
Tehát még egyszer: Veres András semmi újat nem mondott a témában. Ne a hírnököt lőjjük le.
A katolikus egyház tanításai a vallásszabadságnak és a szekularizmusnak köszönhetően persze csak arra nézve kötelezőek, aki ezeket magára nézve kötelezőnek elfogadja. Így semmi különös nincs abban, hogy a kormány a püspök álláspontjával szemben némi pénzt ad a lombikbébiprogramra. Hiszen sem Orbán Viktor miniszterelnök, sem az egészségügyért felelős miniszter, Balog Zoltán nem katolikus, ezért rájuk ezek a szabályok nem vonatkoznak. - Izgalmasabb az lett volna, ha a katolikus Semjén Zsolt áll neki védeni a lombikprogramot.
Persze szabadságunk és ezen belül a lombikszülővé válás feltétele, hogy megőrizzük az állam szekuláris jellegét, és ne engedjük, hogy az egyházak beavatkozzanak a törvényhozásba, belső előírásaikat mindenki számára kötelezővé téve – és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy speciel a katolikus egyház egy jól szervezett nemzetközi intézmény, amely nemcsak kishazánkban küzd az abortusz ellehetetlenítéséért és betiltásáért, a fogamzásgátlás hozzáférhetetlenné tételéért, az esemény utáni tabletta betiltásáért, a válás megnehezítéséért, a nem családban élők, a szándékosan gyeremektelenek, a heteró házasságon kívül szexuális életet élők hatrányos megkülönböztetéséért és a lombikbébiprogramok ellen, de pl. az üzletek vasárnapi zárvatartásáért is. Az EU szintjén mezei katolikusok fordította nem kevés időt arra, hogy „One of us” címmel aláírásokat gyűjtsenek (Magyarországon is) minden olyan egészségügyi eljárás, kutatás uniós szintű betiltásáért, amely magzatok halálával járhat (ha sikerrel jártak volna, nemcsak az abortuszt tiltották volna be EU-szerte, hanem a lombikbébiprogramokat is), és az európai parlamenti képviselők e-mailes zaklatásával elkaszáltatták Estrela képviselő európai parlamenti jelentését, amely arra szólította volna fel a tagállamokat, hogy földrajzi és szociális helyzettől függetlenül mindenki számára biztosítsák a hozzáférést az országban elvileg elérhető egészségügyi ellátáshoz (így a fogamzásgátláshoz, és az adott ország törvényi előírásainak megfelelően az abortuszhoz, ill. a lombikbébiprogramokhoz is).
A mai világban egy egyház hatalmát a nép azon tagjai adják, akik beállnak valamely egyház mögé.
Azért, hogy egy püspök egy állami ünnepség alkalmából a lakosság egy részének a lelkébe gázolhat, egészen konkrét személyes felelősség terheli azokat, akik valamilyen módon beálltak a katolikus egyház mögé. Aki valamely egyháznak adja adója 1%-át, népszámláláskor egyháztagnak mondja magát, pappal kereszteltet, esküszik és temet, aki jótékonykodását olyan egyházhoz kötődő szervezeteken keresztül gyakorolja, mint a Máltai Szeretetszolgálat, Böjte Csaba vagy a Baptista Szeretetszolgálat, egyházi iskolába íratja a gyerekét, mert úgy majd jobb dolga lesz – nos, az ne csodálkozzon, ha az általa így támogatott egyház benyújtja a számlát és megköveteli, hogy a kevésbé népszerű tanításait is törvénybe iktassák – hogy senki ne bújhasson ki alóluk.
A tudatlanság nem mentség – tessék elolvasni a katekizmust. És ha nem értesz vele egyet, akkor ne támogasd a katolikus egyházat.
És ha lombikszülő vagy, akkor alkalomadtán szembesítsd a katolikus templomban esküdő rokonaidat, barátaidat, hogy ha az ő egyházuk irányítaná a világot, neked nem lenne gyereked.
