Ráolvasásos jogszabályalkotással akarja Semjén Zsolt elfedni azt a rést, amit a transzszexuálisok léte üt a világképén, de a természet erősebb: az interszexuális újszülötteknél a Semjén-féle bináris születési nem nemes egyszerűséggel értelmezhetetlen. A Semjén-féle társadalmi nemi elvárásokról nem is beszélve.
Semjén terve szerint az embert születéskor a genetika és a külső nemi szervek alapján rögzített és megváltoztathatatlan „születési nem” kategóriába soroljuk, és (no meg persze a „gender” betiltásával kombinálva) máris nincsenek olyan jelenségek, amelyek az ő értelmezése szerinti nemi kategóriákat megkérdőjeleznék. A nem azonban a valóságban nem egy bináris dolog, hanem kromoszómák, hormontermelés és a hormonreceptorok összjátéka, amely a való életben kölcsönhatásba lép társadalmi elvárásokkal, gyakorlatokkal és azok pszichológiai hatásaival (jól ismert pl. az önmagát beteljesítő jóslat jelensége). A testnél maradva: mivel a „testi nem” egy komplex összjáték eredménye, több helyen léphet gikszer a rendszerbe azzal az eredménnyel, hogy vannak egyaránt női és férfi testi jelleggel bíró emberek: előfordul, hogy aki genetikailag az egyik kategóriába tartozik, azt születésekor ránézésre a másikba sorolják, van, aki ránézésre igazi nő/férfi, az lehet genetikailag ennek ellentéte, megesik, hogy a kromoszómakészlet nem a „szabályos” XX-et vagy XY-t tartalmazza, és vannak emberek, akik mind here-, mind petefészek-szövettel rendelkeznek - teljesen természetesen, minden emberi beavatkozás nélkül. A születéskori látszat annyira megtévesztő lehet, hogy egyesekről csak a pubertáskor vagy még később, felnőttkorban, a meddőség kivizsgálásakor derül ki, nemi „hovatartozásuk” nem olyan egyértelmű, mint amilyennek a születésükkor tűnt. Bár ezek a különféle jelenségek egyesével nagyon ritkák, összeadva különféle becslések szerint mégis az emberek 1-1,5%-át érintik, akik így pusztán a testüket tekintve nem illeszkednek maradéktalanul a Semjén-féle test-alapú nemi kategóriák egyikébe sem (ez ugyebár a magyar lakosságra vetítve olyan 100-150 ezer ember lenne). Őket csak erőszakkal lehet bináris nemi kategóriákba sorolni, és a Semjén-féle elképzelés még a „hibajavítást”, azaz a születéskori téves besorolás kijavítását is lehetetlenné teszi.
Az ember azonban nem pusztán testből áll, és nemcsak a test különféle részei között, hanem az amúgy egyetlen "kategóriára" mutató testi jellemzők összessége egyfelől és másfelől az egyén nemi identitása sem mindig esnek egybe. Ahogyan a nemi vágy irányultságát, úgy a nemi identitást sem tudjuk ma módosítani, jogszabályi kinyilatkoztatásokkal pláne nem. A személyi iratok szerinti nemi hovatartozás megváltoztatásának ellehetetlenítésével nyilván kiválóan lehet szívatni a transzszexuálisokat, de ettől nem fognak „meggyógyulni”. Kimondottan sajátos jelenség egyébként, hogy éppen olyan emberek hirdetik az anyag, a test uralmát a lélek felett, akik más téren az anyagtalan transzcendens erők felsőbbségét hirdetik az anyag felett: azaz, mondjuk, lelki erőnkkel győzzük le a szexuális késztetéseinket (vagy egyéb, minket érő "kísértéseket"), de amikor a lelkünk le akarja győzni az anyagi nemünket, akkor fújolnak. (És akkor még nem beszéltünk arról a cifraságról, hogy ahogyan éppen a homoszexuális párok között találhatók igazán lelkes házasság-hívők, úgy a transzok között is vannak ám lelkes bináris-nem-, azaz női/férfiprincípium-hívők, akik igazán komoly, minden másnál komolyabb áldozatokat hoznak azért, hogy minden tekintetben megfeleljenek annak a nemi kategóriának, amelyhez tartozónak érzik magukat.)
De az interszexuális testek és a transzszexuális emberek mellett még egy harmadik csavar van a nemiségben: nem elszigetelten, hanem egy társadalmi-kulturális közegben élünk, és az ezzel a közeggel való interakciók alakítják, hogy az egyén az adott testével és (maradjunk ennél a kifejezésnél) lelkével milyen életet élhet abban a társadalomban. Minél szűkebbre szabja egy közösség a nemi kategóriákat, annál több ember fog rajtuk kívül esni és arra kényszerülni, hogy idejét és erejét ezeknek az ellentmondásoknak a feloldására fordítsa. És itt érdemes nem „csak” az inter- és transzszexuális embereket érintő „nemi ellentmondásokra” gondolni, hanem a testi jellemzők és nemi identitás tekintetében „egységes nemű”, de a társadalmilag elvárt nemi jellemzőkkel hadilábon álló emberekre is, akik nem elégszenek meg egy szűkkeblű társadalmi közeg számukra nemi alapon előírt szűkre szabott életúttal, hanem tényleges hajlamaikra, erősségeikre, gyengeségeikre, preferenciáikra építve élnek és boldogulnak.
Ráolvasással csak szívatni lehet őket, és arra kényszeríteni, hogy energiájukat a túlélésükre pazarolják, ahelyett, hogy azt a társadalom hasznára felszabadítsuk..
Egyébként és mellesleg: Az ábrahámi vallások istene a Teremtés könyve szerint egyszerre nő és férfi, hiszen mind a nőt, mint a férfit az ő képére teremtette. Ebből viszont az következik, hogy az interszexek, a transzok és mindazok, akik túllépnek a nemi kereteken, jobban hasonlítanak ehhez az istenhez, mint azok, akik szűk nemi ketrecben élnek.
