A kreacionizmus összetettebb jelenség annál, aminek elsőre gondoljuk, ezért nem mindig ismerjük fel egyből. Főleg, ha ott üti fel a fejét, ahol elsőre nem annyira várnánk.
A kreacionizmusnak csak a leglátványosabb formája az evolúció gondolatának elutasítása és annak hangoztatása, hogy a világ úgy lett teremtve, ahogyan az a Bibliában szerintük meg van írva. A kreacionizmus azonban ennél sokkal elterjedtebb világnézet, világértelmezés. A kreacionistát az teszi kreacionistáva, hogy szerinte létezik egy örökérvényű, eleve adott (nem az idők során létrejött és a jelenben is változó, hanem statikus, transzcendens) "rend", amelynek előírásaihoz igazodnunk "kell".
Bár a kreacionizmust az istenhithez szokás társítani, és a mindenkori társadalmi rendet időnként isteni eredetűnek és Isten akaratának megfelelőnek próbálják "eladni", a kreacionizmushoz nincs szükség a megszokott értelemben vett vallásos istenhitre. Amióta a "mert az Isten aszonta" csak viszonylag szűkebb csoportokban "működik" minden mást kiütő végső érvként, "Isten" funkcióját átvette a természet, pardon, "Természet", amely minden idő- és térbeli változáson túlmutató, azaz transzcendens és megkérdőjelezhetetlen legvégső "instanciaként" jelenik meg (láttunk már pszeudo-ateista kreacionistákat, akik ugyan azt állítják magukról, nem hívők, de érvelésükben a "természet" szót és származékait ugyanolyan transzcendens, megfellebbezhetetlen végső érvnek használják, mint egy keresztény hívő a "Jézus azt mondta" frázist). A "Természet"-tel itt ugyanúgy nem ellenkezhetsz, ahogyan Istennel sem.
Persze a tapasztalat (és a tudományos módszerekkel végzett kutatások eredményei) azt mutatja, az emberiség és a világ, ahogyan ma ismerjük, nem öröktől való, hanem történeti esetlegességek nyomán alakult olyanná, amilyennek ma tapasztaljuk. A kreacionista ezzel szemben úgy gondolja, a világ és benne mi, emberek, nem ilyenné alakult és tovább változik (változunk), hanem örökkön-örökké ilyen, eleve "ilyennek" lett teremtve (azaz kreálva), mindenféle történetiség nélkül - a dolgoknak (embereknek) megvan a maga (ízlés szerint Isten- vagy Természetadta) helye, amin nehogy módosítani akarjon bárki is. (Persze sok embernek nincs kiforrott és koherens világképe, és lazán azt mondja, persze "hisz" az evolúcióban, de hogy ebből az is következik, semmi sem "örök", na idáig már nem merészkedik el. És persze ez a stabilitás-illúzió biztonságérzetet ad mindazoknak, akik attól félnek, veszítenének, ha bármi is változna.)
Namármost azon nem lepődünk meg annyira, hogy a Jobbik kreacionistát ajánl a fővárosiaknak a főpolgármesteri posztra Puzsér Róbert személyében, aki előszeretettel az ő történetiségtől mentes világrendjét népszerűsítve tinglitanglizik a médiában, hiszen a Jobbik a kormánypártokkal egyetértve hangoztatja az ebben a világrendben a nőknek "női princípium" címen kijelölt hely megkérdőjelezhetetlen, történetiség nélküli örökkévalóságát, transzcendenciáját (igaz, vizet prédikálnak és bort isznak, hiszen szegény Dúró Dóra jobbikos képviselő korában kénytelen volt a csecsemői mellől is a parlamentbe járkálni - kívánjuk neki, hogy a Mi Hazánkban legyen elég férfi ahhoz, hogy Dúró a férfimunkát otthagyva és princípiumát betöltendő végre hazamehessen a konyhába főállásban szülni). Az LMP pedig egyenesen azzal kezdte pályafutását, hogy 2010-ben Egely György paranemtommis gépészmérnökből (aki a közhiedelem ellenére nem fizikus) csinált jelöltet (aki utóbb visszalépett).
Nadehogy a többi ellenzéki párt fővárosi részlege miből gondolja, hogy a választói számára a kormánypártokhoz képest alternatívát jelent egy olyan személy, amely hozzávetőlegesen ugyanazt gondolja emberi mivoltukról (azaz lényegében: mindenki csak szépen maradjon a helyén és teljesítse a kijelölt feladatot), mint a kormánypártok legkreacionistább alakjai, az azért némi magyarázatra szorul.
