GLOSSZA


A blog elköltözött - mindjárt átirányítunk

2019. május 29. 07:25 - B.Log

Kik szavaztak vasárnap?



A blog elköltözött....átirányítunk.



Meglepte a közvéleménykutatókat a vasárnapi európai parlamenti választás eredménye, azon belül is az, hogy a DK a vártnál jobban, míg a szocialisták és a Jobbik gyengébben szerepelt. Pedig megvan a dolognak a logikája. 

A Fidesz-KDNP eredménye nem hozott különösebb meglepetést a maga 52%-ával, amellyel a mandátumok számát illetően a mandátumelosztási matematikának köszönhetően jól jártak: ezzel az eredménnyel a Magyarország számára biztosított helyek 62%-át nyerték el. A Fidesz szavazótábora (bár több, egymástól merőben eltérő csoportra oszlik, hiszen a párt egyaránt számíthat azokra a leginkább leszakadó rétegekre, amelyek a migránsoktól való félelem és a földesúr, pardon, polgármester biztosította közmunka miatti hála motivál a szavazásra, és arra az elitre, amelynek a társadalmi mobilitás ellehetetlenülése jelent garanciát arra, hogy a gyerekeiknek sem kell majd versenyhelyzetben bizonyítaniuk rátermettségüket) kiszámíthatóan mobilizálható, igaz, az öt évvel ezelőttihez képest jóval nagyobb (29%-os helyett 43%-os, ám így is messze az EU átlaga alatti) szavazati arány kevés pluszt hozott az ő konyhájukra. 

Annál inkább a DK-éra és a Momentuméra, és ennek azért megvan a maga logikája, bár a tézisemet nyilván kutatásokkal kellene majd igazolni. A DK-t és a Momentumot határozott Európa-pártiság, pontosabban a mélyebb európai integráció melletti állásfoglalás jellemzi, és ennek a választások előtti napokban hangot is adtak. A két párt nem mellékvágányként vagy kifáradt kollégáknak biztosított jutalomfalatként tekint a brüsszeli képviselői székre, hanem rátermett és tettrekész jelölteket kínált a választóknak (míg a momentumos Donáth Anna és Cseh Katalin az elmúlt hónapokban bizonyította belevalóságát, Dobrev Klára még Magyarország EU-csatlakozása előtt volt az egyik vezetője az EU-s támogatások koordinálására létrehozott hivatalnak, ahonnan férje miniszterelnökké válása miatt távozott - igen, 2004-ben az ilyesmi még összeférhetetlennek számított). 

Namármost: kézenfekvő azt feltételezni, hogy az európai parlamenti választásokra (persze a mindenféle oldali hűséges pártkatonákon kívül) elsősorban azok mentek el szavazni, akik szívükön viselik az EU sorsát, akik úgy gondolják, ez fontos ügy, és közülük is inkább azok lehetnek motiváltak, akik úgy gondolják, inkább szorosabb együttműködésre van szükség, mintsem kevesebbre. Őket pedig értelemszerűen határozottan képviselt integrációpárti programmal lehet megszólítani. És ilyenje ennek a két pártnak volt. 

Az EP-választás ilyen értelemben nem arányosan reprezentálja az ellenzéki választókat, ezért talán inkább óvakodni érdemes a túlságosan messzemenő következtetések levonásától, legalábbis ami a pártok közötti "erőviszonyokat", azaz az őszi önkormányzati választásokon várható eredményeket illeti. 

A tanulságokat összesítve rám nem jellemző módon most mégis néhány prognózisra vállalkozom az őszi önkormányzati választásokat illetően:

- "Vidéken" a Fidesz-KDNP fog győzni, övék lesz a többség a legtöbb képviselőtestületben, és a Fidesz jelöltjei fogják elfoglalni a legtöbb polgármesteri széket. Mégpedig azért, mert a választóknak maguk felé hajlik a keze, és jól tudják, hogy - mivel 2013 óta az SzJA-ból már egyáltalán semmi nem kerül visszaosztásra az önkormányzatoknak - csak akkor jut pénz a községük működtetésére, ha a polgi és a képviselőtestület megfelelő kapcsolatrendszerrel rendelkezik. 

- Egy-két helyen esetleg felütheti a fejét a választóknál a messiásvárás betegsége: azt képzelik a választók, hogy a polgármester mindenható és amolyan messiásként majd egymaga megoldja a helyi visszásságokat. Pedig a polgármester képtelen a képviselőtestület ellenében működni, pontosabban: hiába jószándékú, tisztességes és hozzáértő a polgármester, ha a képviselőtestület keresztbe tesz neki, mert fontosabb számukra, hogy ellehetetlenítsék azt, aki nem elég fideszes, mint az, hogy jól "üzemeljen" a város. Ilyen elvárásokkal választották meg Esztergomban Tétényi Évát és Hódmezővásárhelyen Márki-Zay Pétert. 

- A nagyobb várások azok, amelyek a ma uralkodó feudális-paternalista viszonyok (ahol a forrásokhoz jutás teljes mértékben attól függ, "szeretnek-e" "odafent") ellenére megengedhetik maguknak az ellenzékiséget. 

Mindebből az ellenzéknek a következő tanulságokat érdemes levonnia:

- A "messiásváró" helyzetek tanulsága: nem csak a polgármesteren múlik a város/falu sorsa. Nem a polgármesterségre kell rágörcsölni, hanem (lehetőleg hozzáértő) képviselőket juttatni a közgyűlésbe, mert ott jobban belelátnak a visszásságokba, szóvá tudják tenni, netán megakadályozni, és nyilvánosságra tudják ezeket hozni. - A demokráciát, azaz a választóknak a köz(ös)ügyekért való felelősségvállalását csak itt, ahol a probléma és a megoldás is szem előtt van, lehet megalapozni. 

- Érdemes markáns programmal előállni - a DK és a Momentum ezzel nyert brüsszeli képviselői helyeket. A t. választó, főleg, ha nem párthívő, esetleg nem annyira valami ködös célú összefogásra szavazna, hanem tudni szeretné, mit is terveznek kezdeni a tőle kapott felhatalmazással. Az nem fog túl sok embert szavazásra motiválni, hogy X, Y és Z párt megegyezett egy polgármesterjelöltben, aki, mivel mindenkinek meg kell, hogy feleljen, valami megfoghatatlanul ködösen elvont összefogásról beszélve a semmiről püffögtet üres frázisokat (ennél már csak az a rosszabb, ha a jelöltnek ugyan van markáns személyisége, amely azonban abban nyilvánul meg, hogy markáns ostobaságokat böfög). Itt vannak előttünk a városunk problémái, megoldandó ügyei - mondd meg, mit akarsz tenni, hogy el tudjam dönteni, adjak-e neked erre megbízást. 

- A következő parlamenti választások előtt elsősorban egy dologra érdemes összpontosítania az ellenzéknek: az SzJA visszaosztásának visszaállítására és a központi költségvetésből származó finanszírozás átláthatóvá és normatívvá tételére (azaz ne kézivezérléssel jussanak plusz forrásokhoz a kormánynak kedves önkormányzatok, kórházak, egyházak és iskolák, hanem átláthatóan és egyenlő feltételek mellett). Mert enélkül lehetetlen megtörni azokat a feudális viszonyokat, amelyek lehetővé teszik az illiberális demokráciát, azaz azt az államformát, ahol minden a "felettes" jóváhagyásától függ. 

komment
süti beállítások módosítása