Úgy hírlik, a kormány pénzmegvonással bünteti az ellenzéki vezetést választó fővárosi lakosságot. Én megmondtam - nem azért, mert jós lennék, hanem azért, mert 1998-ban is éltem már, és sokakkal ellentétben nem felejtek.
Egy kis háttértudás sosem árt, de ez az infó most nélkülözhetetlen: Az EU-s támogatási rendszerrel kapcsolatban mindenképp érdemes tudni, hogy az EU hétéves költségvetéseket tervez, így mindig hét évre határozzák meg a mezőgazdaságnak nyújtott támogatásokat és a felzárkóztatás céljából adott pályázati forrásokat. Az EU egyik működési elve a szubszidiaritás, azaz az az elv, hogy mindenről a lehető legalacsonyabb szinten szülessen döntés (ennek ellentéte a centralizáltság, ahol mindenről a "központban" döntenek, azaz mindenről a kormány, netán a maga a kormányfő dönt). Így aztán nem az EU [valamelyik szerve], hanem maguk a tagállamok dönthetnek arról, mire költik az EU-tól a gazdasági felzárkóztatásra kapott pénzt.
A 2021-2027-ig tartó pénzügyi ciklusban nekünk ítélt EU-s fejlesztési források elosztásáról a Népszava információi szerint a kormány decemberben Brüsszelben bemutatta a terveit (ezeket operatív programnak hívják), amelyek alapján Budapest a kormány szándékai szerint egyáltalán nem számíthat fejlesztési forrásokat.
Ez természetesen egyáltalán nem meglepő: még a parlamenti választások előtt azzal riogatták a vidéki szavazókat, ha nem a kormánypárti jelölt viszi az egyéni választókerületet, a kerület nem jut forrásokhoz. 2013-ban személyi jövedelemadó egy részének automatikus visszaosztása az önkormányzatok részére teljesen megszűnt, és ezzel lényegét tekintve felszámolásra került maga az önkormányzatiság - hiszen ezzel az, hogy az önkormányzati feladatokhoz forrás is jut-e, a polgármester és az egyéni választókerületi képviselő lobbierején múlik, az meg ugyebár pártfüggő. Magyarul: ha elnyered a hűbérúr tetszését, kapsz valamicskét a lakosaid adójából, hogy a helyben megoldandó dolgokat megoldd, ha nem, akkor a választóid adójából egyáltalán nem jut a saját kátyúk javítására. Ami mellesleg objektíve káros az országnak: az urambáyám-világ a Defacto összefoglalója szerint gazdasági lemaradáshoz vezet.
Ez történt Budapesttel 1998-ban is: az abban az évben megválasztott, szintén Orbán Viktor vezette Fidesz-kormány felmondta például a négyes metró megépítéséről Budapesttel kötött szerződést, miután a fővárosiak nem a Fidesz jelöltjét választották meg főpolgármesternek. A metróberuházást teljes egészében EU-s pénzekből finanszírozták volna egyébként (akkor Magyarország még nem volt az EU-tagja, de az EU "előcsatlakozási alapjaiból" kapott fejlesztési támogatásokat). A fejlesztési források elmaradásától persze Budapest nem omlott össze, de nem árt tudni, hogy az önkormányzatok akkoriban sokkal szabadabban gazdálkodhattak, mint manapság. Többek között azért, mert akkoriban még hozzájutottak a városban lakó adófizetők SzJA-jának egy részéhez...
Persze a főváros ma is jobb tárgyalási pozícióban van, mint a leszakadó, segítségre szoruló falvak, már csak azért, mert mégiscsak számottevő mennyiségű Fidesz-szavazó is itt lakik (bár persze más kérdés, hogy azok ellátnak-e a finanszírozás kérdéseiig vagy megelégszenek azzal, hogy az ellenzéki vezetésre hárítják a felelősséget, nem véve tudomást arról, hogy pénz-fegyver-paripa nélkül a legzseniálisabb politikus sem képes csodát tenni). A másik három visegrádi ország fővárosával együttműködve Brüsszelben irodát tartanak fenn, így talán sikerül meggyőzniük az EU-t, hogy a "szubszidiaritás" nem állhat meg a tagállami kormány szintjén... A fővárosnak sikerült némi pénzt kialkudnia egészségügyi fejlesztésekre (pontosabban a további lerohadás elhárítására), bár ez legfeljebb megkezdett beruházásokra lesz elég. Akit részletesebben érdekel, az olvassa a Napi.hu-nak az illetékes főpolgármester-helyettessel való beszélgetését. De röviden összefoglalva az a helyzet, hogy a fővárosi vezetésnek gúzsbakötve kell táncolnia...
