Mivel a művészetelmélet kevéssé képezi a középiskolai tanulmányok részét, tisztázzuk röviden a művészet és a giccs közötti különbséget. A definíció tulajdonképpen viszonylag egyszerű: művészet az, ami a befogadót kritikai gondolkodásra készteti saját magát illetően is, míg a giccs az, ami kritikai megközelítést nem igényel (mert minden egyértelmű) és megerősíti a befogadó meglévő világképét.
Szegeden a katolikus egyházmegye és a zsidó hitközség közösen állított szép realista holokauszt-szobrot (idáig örülhetünk is a dolognak, végre valami együttműködés), a biztonság kedvéért olyant, amin nem kell gondolkodni: az egyik alak - kereszttel a nyakában - az ég felé fohászkodik, míg a másik - kipával a fején - éppen lecsúszik a talapzatról.
Persze ahogy a 444.hu fogalmaz: "a makacs ragaszkodás a valósághoz hajlamos karikatúrába fordulni". Már ha meg is fogalmazzuk és ki is mondjuk az amúgy nyilvánvalót, amit a 444.hu nem tett, úgyhogy itt pótoljuk: 
- Tettes persze nincsen, csak szemlélő és áldozat - utóbbi mintegy magától csúszik le a talapzatról. Stimmel: tettest nem nevezünk meg, mert még lehet, hogy a nagypapáról derül ki, hogy véres a keze.
- A kipás bácsi nem küzd, hanem passzív áldozatként csukott szemmel esik. Ami szépen illeszkedik a puhány, harcra alkalmatlan zsidó sztereotípiájához, amivel (mivel a zsidók egy része is osztotta) a cionista és gettólázadó fiatal zsidóknak is meggyűlt a bajuk. Meg ahhoz, hogy az akkori zsidó vezetők egy része nem bírta felfogni, mi történik a közösségükkel (félreértés ne essék: valóban annyira elképesztő volt, hogy hihetetlennek tűnhetett).
- 2 vallásosnak megjelölt alak képviseli a holokauszt-szitúciót. Mintha minden kétségbeesett szemlélő vallásos keresztény és minden áldozat vallásos zsidó lett volna (l. még Kertész Imre Sorstalanságát, amelynek főszereplője nem érzi úgy, hogy sok köze lenne a zsidósághoz).
- 2 férfi áll ott mindenki helyett. Valóban: A két szoborállító vallási közösség tökéletesen egyetért abban, hogy a nőnek a közélet számára láthatatlan Kinder-Küche-Kirche (gyerek-konyha-vallás) Bermuda-háromszögében a helye.
- A keresztény alak tétlenül áll és fohászkodik (kevésbé jóindulatú értelmezésben: homlokára csapva aszongya, hogy "hubazdmeg, ezt elcsesztem"), míg egy ilyen konkrét felállásban (azaz amikor valaki épp leesik valahonnan, neaggyisten egy csónakról) minden ép empátiájú ember a kezét nyújtana, ahelyett, hogy valami istenre testálná a felelősséget. Persze ez is stimmel: Mint tudjuk, a szervezett kereszténység finoman szólva kevéssé jeleskedett a zsidómentésben (a zsidótörvényeken is akkor háborodtak fel, amikor azokkal semmibe vették a keresztség erejét, és a megkeresztelt zsidót is zsidónak nézték), ellenben évszázadokon keresztül szépen megágyazott a holokausztnak, amennyiben az "istengyilkos" és a "megátalkodott tévelygő" (még a katolikus egyház régi, és XVI. Benedek által újra legitimizált húsvéti fohászát) közötti skála pontjait jelölte ki a zsidóság lehetséges helyéül.

Szóval ez tényleg egy nulla hamisításos emlékmű - tökéletesen jellemzi az állítóit.

Az ihlető cikk és a szobor képei: http://444.hu/2014/07/18/szegeden-felavattak-a-szabadsag-teri-emlekmu-forditottjat/