A kormánypárti politikusok úgy tűnik, felfedezték a jézusi "Engedjétek hozzám a kisgyermekeket" felszólítást, de mivel azok a galád szülők március 15-én nem vitték ki gyerekeiket a Békemenetre, azaz az a fránya hegy nem ment Mohamendhez, ők mint Mohamed kénytelen maguk elfáradni a hegyhez, azaz az óvodákba, iskolákba. Persze ez pont annyira ízléstelen, mint a gyermekszemmagaságban a bolti pénztár elé helyezett csoki, és illegális is, de azért nézzük a jó oldalát. 

(Azt feltehetőleg aligha gondolhatja bárki komolyan, hogy a pénztár előtti csokihoz hasonlóan a szülő a gyermeki hiszti hatására a kormánypártokra szavaz. De a szülők és a pedagógusok zsarolásához tökéletes eszköz eza látogatás, hiszen kevesen mernek tiltakozni, mert a pedagógus az állását, a szülő meg a gyereke jólétét félti - mondjuk, az a szülő, akit valóban érdekel a gyereke jövője, az minden kockázatot vállalva most szólal fel, hogy a gyerekének felnőtt korában akkor sem kelljen tekintélyelvű államban élnie, ha nem emigrál. Azért mégiscsak leginkább a szülőkre nézve szégyenletes, hogy tizenéveseknek kell a demokráciáért és a minőségibb oktatásért az utcára vonulniuk, hiszen a szűlők (is) szavaztak erre a kormányra, akár aktívan, akár azzal, hogy eddig hallgattak. - Nade térjünk a tárgyra.)

A politikusok óvodai-iskolai látogatásai nem annyira amiatt tesznek jót a demokráciának, hogy esetleg néhány, eddig a családi vagy egyéb kedvezmények miatti hálából a kormánypártokra szavazó szülőnek most mégis megtelik a hócipője/egyéb testrésze, és a kormánypártok támogatottságának a növelése helyett a parlamenten belüli nagyobb változatosságra szavaz. 

Hanem ezek a látogatások először is tökéletes alkalmat biztosítanak arra, hogy vázoljuk a gyereknek, mire való az állam (jogi keretek ad az együttéléshez, védi a gyengébbet, és bizonyos olyan dolgokat szervez meg, mint a közúti hálózat és az oktatás, amit kisebb méretben nem lehet megvalósítani), mit csinál a kormány, és hogyan működik a csábítás és a populizmus. És legfőképpen: hogyan ismerjük fel és hogyan álljunk ellen a populista csábításnak.

Másodjára pedig gyermekünknek egy ilyen politikuslátogatásra adott reakciója szépen megmutatja nekünk, hogy gyermekünk inkább a jobbágyság felé (kritikátlan öröm, hogy a nagy politikusbácsi megjelent náluk), vagy inkább a polgárság felé ("Ki ez, mit keres ez itt és mit akar tőlem?") tendál-e, szülőként pedig ennek tudatában folytathatod legfőbb állampolgári kötelességed: a gyermeked állampolgárrá nevelését.