Elsőre logikusnak tűnik, hogy az EP-választásokon legtöbb szavazatot kapott párt jelöltje legyen a főnök, a csúcsjelölt "megbuktatása" pedig antidemokratikus. De ez csak akkor lenne igaz, ha az EU-ban a legnagyobb párt mindent vinne - az EU döntéshozatala azonban ennél demokratikusabb.

Számos tagállamban - Magyarországon is - ahhoz vannak hozzászokva az emberek, hogy a parlamenti választások győztese(i) egyedül uralkodik a következő ciklusban. Pedig a mindenkori legnagyobb párt egyeduralma nem demokrácia - a demokrácia arányos képviseletet jelent, ahol a kisebbség szempontjai is - súlyukhoz mérten - megjelennek a döntésben. Magyarul: demokrácia az, amikor az éppen aktuális kormány az egész országot képviseli (és nemcsak saját és saját választói érdekeit). Mégpedig az EU-ban a döntéshozatal konszenzusra és minden tagállam számára elfogadható megoldásokra (aka kompromisszum) épül (ahogyan Svájcban is), nem a legnagyobb frakciónak az ellenzék által úgy-ahogy korlátozott egyeduralmára. És a közhiedelemmel ellentétben nem az Európai Parlament az EU egyetlen demokratikus legitimációval rendelkező döntéshozó szerve. Ugyanilyen demokratikus felhatalmazással bír az Európai Bizottság, az EU Tanácsa és az Európai Tanács (amely nem tévesztendő össze a 47 tagállamú Európa Tanáccsal), hiszen mindegyik demokratikusan megválasztott kormányok tagjaiból áll (illetve a Bizottság esetében azok által jelölt biztosokból). 

Éppen ezért az EU döntéshozó szerveinek élére (és persze a többi tisztségre is) nem a legnagyobb frakció által kiválasztott és odaoktrojált pártvezérek valók, hanem olyan személyek, akiknek a kiválasztásában a választásokon kapott felhatalmazás arányában az összes pártcsalád és kormány (köztük a magyar kormány is!) részt vesz.