Miután nők hosszú sora sorolgatta sérelmeit, némely férfi meg úgy érzi, ártatlanul is vádolják és felháborodásában képtelen a probléma higgadt elemzésére, számos reakció meg egyszerűen azt illusztrálja, a nők miért csak ilyesféle csoportos kitörésekben vádolnak férfiakat molesztálással ahelyett, hogy ott helyben szóvá tegyék, talán lépjünk tovább a helyzet megoldása felé.
Mert van megoldás.
Mélységesen sértő a férfiakra nézve azt feltételezni, hogy a „férfiak már csak ilyenek”
és azt mondani, „a nő meg minek ment fel hozzá, mikor tudhatná, hogy a férfiak ilyenek”. Ezzel azt feltételezzük ugyanis, hogy az ember, ha férfi, képtelen uralkodni uralkodhatnékján és embertársait az ő kiszolgálására rendeltetett tárgynak tekinti, amely (!), ha az embertárs történetesen fiatal nő, megb.szandó. Azt feltételezzük továbbá, hogy nincs az a férfi, aki képes nem szexuális kapcsolatokat is fenntartani nőkkel, netán szexuális ellenszolgáltatás nélkül szakmai támogatást nyújtani - pusztán, mert az illető tehetséges, és jó a szakmának, ha tehetséges emberek dolgoznak benne. Ezzel azt feltételezzük, hogy minden férfi születésénél fogva egy fejlődésre képtelen, farokvezérelt agyatlan barom.
Namármost, ahogyan többen megjegyezték, a fenti, a molesztálókat védő és az áldozatokat hibáztató állítással ellentétben nem minden férfi ilyen. A farokvezérelt barmokban nevelkedésük során valami félrement, aminek következtében elsorvadt az a képességük, hogy emberi kapcsolatokat alakítsanak ki és tartsanak fenn, míg a normális férfiaknak ez nem jelent nehézséget.
Van egy csomó férfi, akit a szex akkor érdekli, ha az két (akár esetleg több) ember közös tevékenysége, és még azokkal a kolléganőivel és tanítványaival is képes szakmai-haveri-baráti-mentori kapcsolatra szorítkozni, akik kellenének neki, mint nők, csak épp ez nem talál viszonzásra. Esetleg még olyan női barátaik is vannak, akik eléggé megbíznak bennük, hogy megosszák velük akár molesztálásaik történetét is (ezért tudja, hogy amivel most előálltak, azok teljesen reális, valószerű és jó eséllyel igaz történetek). Őrájuk nézve, azaz azokra nézve, akik képesek nőkkel különböző jellegű emberi kapcsolatokat fenntartani, sértő azt állítani, minden férfi egy születésénél fogva fejlődésre képtelen farokvezérelt agyatlan barom, hiszen az ő példájuk bizonyítja, hogy másképp is lehet férfinak lenni.
Persze ahogy ez lenni szokott, ezek a molesztálásos-bántalmazásos történetek ezeket a normális férfiakat bizonytalanítják el, nem azokat a farok- (ill. inkább hatalom-)vezérelt barmokat, akik úgy képzelik, minden nő az övék.
Pedighát igazából nem olyan borzasztóan nehéz nem bántalmazni egy nőt, illetve úgy flörtölni, hogy az ne legyen molesztálás: 1. olyan körülményeket kell teremteni, hogy a nő ne érezze magát fenyegetve/kiszolgáltatottnak (pl. ha minden előzmény nélkül hajlani kettőkor egy szállodai lift sarkába szorítunk egy nőt, akkor nagy valószínűséggel fenyegetve érzi magát), és 2. fokozatosan közeledünk, szemkontaktussal kezdjük, párbeszéddel (párbeszéddel, nem monológgal!) folytatjuk, és ennek a közeledési folyamat minden egyes lépésénél odafigyelünk, hogy az az újabb lépés jólesik-e (a nőnek, nem neked) vagy pánikot vált-e ki (aka „visszacsatolás”: ha pozitív, folytatjuk, ha negatív, abbahagyjuk).
A feministák csináltak ehhez videót is (mondjuk azért mégiscsak megvan a bája annak, hogy a férfigyűlölettel vádolt feministák többre (fejlődésre képesebbnek) tartják a molesztálókat, mint az azokat védő férfiak és nők: https://youtu.be/2R8OzNgHvM4
Nyilván senki nem tökéletes. Néha a nők sem tudják, mit akarnak, vagy nem kommunikálnak elég egyértelműen, van, aki simán hazug, és megesik, hogy valaki félreért egy gesztust, stb., de ha nem hagyjuk abba a verbális és nonverbális kommunikációt, ez tisztázódni fog. Aki nem mond igent, akinél nem tudod, hányadán álltok, azt egyszerűen hagyd ott (ha netán mégsem úgy gondolta, akkor vessen magára – ha senki nem értelmezi igennek a talánját, akkor majd megtanulja, hogy igent mondjon, ha igent gondol).
Miután remélhetőleg megnyugtattunk mindenkit afelől, hogy a zaklatások eliminálása nem jelenti a szex kiirtását, térjünk át a feladatra. Mert ha nem akarjuk megvárni, hogy majd valamely utánunk következő generáció tagjai úgy nevelődnek, hogy ne zaklassanak senkit (vagy rosszabb esetben azt, hogy a nőkből önbíráskodó utcai harcosok lesznek), hanem a jelenben akarunk jobb világot, van egy kis feladata a normális férfiaknak. Ugyanis azzal, hogy X-et a diákok követelésére (ugye nem lennénk meglepődve, ha kiderül, az aláírók között van, aki saját bőrén tapasztalt hasonlót, és van, aki nem most hallott először X erőszakoskodásairól - és épp ezért jött létre olyan gyorsan ez a petíció...) felfüggesztették tanári állásából, a probléma egyáltalán nincs megoldva: egyetlen hetvenpluszos farok-/hatalomvezérelt bácsika kivonása a forgalomból nem változtat semmit, sőt, ha bűnbaknak használjuk, hogy aztán dolgunk végeztével elégedetten visszadőlhessünk, még árt is. Más egyetemek más oktatói is hasonló mentalitással zaklatnak női hallgatóikat. Politikusok nyomulnak így nőkre, sőt, ők speciel nagy nyilvánosság előtt is molesztálnak nőket verbálisan. Főnökök és kollégák taperolják kéretlenül női beosztottaikat, kollégáikat. Hétköznapi férfiak tömött villamosokon nőket fogdosnak. Szerelők úgy viselkednek női ügyfeleikkel, hogy azok inkább maguk tanulnak meg szerelni. Vannak, akik utcán verbálisan molesztálnak vadidegen nőket. És ott vannak még azok, akik a Facebookon idétlen képeket osztogatnak meg és kommentjeikben a nőket tárgyként jelenítik meg, a tiltakozókat meg lekurvázzák. Vannak esetek, ahol a hatalom és a tekintély megkönnyíti a tevékenységüket, de ezekben a férfiakban társadalmi pozíciójuktól függetlenül az a közös (igen, ebben a tekintetben egykutya a Kossuth-díjas költő, a Jászai-díjas rendező és az építési segédmunkás), hogy azt képzelik, a nők mindenképpen kevesebbek náluk, a nő (bármely nő) dolga az ő kiszolgálásuk, és egyébként kuss a nevük (a buszos taperoló meg aki vonaton úgy gondolja, a mellette ülő nőnek az a dolga, hogy őt szórakoztassa, ugyebár nem feltételnül van magas társadalmi pozícióban).
A feladat az ezekben a férfiakban elnyomott emberikapcsolat-teremtő készség felszabadítása és kiterjesztése a nőkre, hogy végre normális férfiak lehessenek. Mivel a betegségük/fogyatékuk része, hogy képtelenek emberszámba venni a nőket (a fiatalokat pláne), ez a feladat szükségszerűen a normális férfiakra marad. Nyilván nem kis feladat mindannyiuk ilyen irányú megnyilvánulásaira mindannyiszor láthatóan fanyalogni, rászólni, megjegyzést tenni, helyreigazítani, stb. - most válik el, valóban „nem minden férfi bántalmazó”-e, illetve kiderül, az összférfinépesség milyen arányban oszlik meg az aktív és passzív molesztálók között egyfelől és másfelől a normális férfiak között másfelől. Nyilván azzal kell számolni, hogy azok, akik szóvá teszik a diákokhoz való viszonyulást, a facebookos molesztálásokat és a gyenge „vicceket”, eleinte azzal kell, hogy számoljanak, hogy őket támadják. De nem lesz ez rosszabb, mint amit a molesztált nők kaptak, amikor a nyilvánosság elé léptek, és a #metoo-s nők megmutatták, hogy közösen azért picit előrébb lehet jutni.
(Egyébként ha a muszlimoktól folyton azt követeljük, határolódjanak el a terrorcselekményektől, a férfiaknak miért is nem kell is mindannyiszor elhatárolódniuk a molesztálásoktól, nemdebár?)
