Nemcsak az tesz rosszat a demokráciának (és úgy általában a jó döntések meghozatalának), ha olyasvalaki dönt, aki nem maga viseli a döntés következményeit, hanem az sem szerencsés, ha az "egy ember egy szavazat" elve sérül. Míg az előbbi ügy elég macerás, mert az adófizetésen kívül mindenféle kötődések és a felelősségvállalás szubjektív érzése is szerepet játszanak, az utóbbit könnyű megoldani: egy ember egy helyen szavazhasson. Ha több helyen jogosult szavazni, maga döntse el, melyik közösségben óhajt ezzel a joggal élni. Tehát a javaslat: bárhol is éljen egy magyar állampolgár, egyetlen feltétellel szavazhasson (elektronikusan) a magyarországi választásokon: nyilvánosság előtt adja becsületszavát, hogy, betartva az egy ember - egy szavazat elvét, a másik állampolgársága(i) országában nem él szavazati jogával. A gyakorlati kivitelezésnek sok módja van: ha komolyan veszi, bemegy a helyi jegyzőhöz és az előtt tesz egy nyilatkozatot, de felőlem egyszerűen posztoljon egy nyilvános videót a Facebookon. 

Lojalitásból végső soron ugyanis egy van: azt kell eldöntened, hogy ha a két országod egymással szembenáll (nem kell egyből háborús szembeállásra gondolni, elég pl. az, hogy az egyik a másik rovására kaphatna több EU-támogatást), melyik mellett állnál ki. Nem véletlenül alakult ki az a gyakorlat, hogy kettős állampolgárságú diplomatát nem bízunk meg diplomáciai szolgálattal egy olyan célországban, amelynek szintén állampolgára - pedig nyilván jól ismeri (egyetlen kivétel van ez alól: a Vatikán csak katolikus diplomatákat akkreditál, a világ meg sajnos kötélnek állt).