Amikor a napokban írtam a hosszútávon tervező munkáltatóknak is rossz túlóratörvényről, nem értettem, miért lelkesedik épp a jobb sorsra érdemes családügyi államtitkári poszt birtokosa, Novák Katalin a több túlóráért. Némi gondolkodás után aztán megértettem. 

A túlóratörvénnyel a kormány a családi munkák nemek szerinti szegregációját akarja bebetonozni: apuka a sok túlórától nem bír "besegíteni" sem anyukának, nemhogy részt vállalni a családi munkából és időt tölteni a gyerekeivel, míg anyuka képtelen olyan jobban fizető állást vállalni, ahol akár csak ritkán túlmunkát kellene vállalni, hiszen a napközi még a normál munkaidőt sem fedi le (a bébiszitter drága, a nagyszülők szintén dolgoznak, a dédszülők pedig már túl idősek). Együtt töltött idő hiányában nincs mikor összeveszni, marginalizált munkaerőpiaci helyzete miatt anyuka nem teheti meg, hogy dobbantson a gyerekekkel, gyerek nélkül meg nem teszi meg, mert apukának tapasztalat hiányában fingja nincs a gyerekgondozásról, tehát őrá nem hagyhatja őket; apuka meg úgyis vasárnapi apuka, akinek alig van érdemi kapcsolata a gyerekeivel, de házasságban maradva még ki is mossák a cuccát és kaját is kap, míg elválva még ennyit sem látna a gyerekeiből - szóval a felek csak csendben utálkozhatnak, de egy válást nem engedhetnek meg maguknak. (A szexet meg majd elintézik valami kollégával dugiban az ebédszünetben a felmosovödör-szertárban, pszichoszociális egészség meg minek egy rabszolgának, járjanak templomba és csak a túlvilágban akarjanak jobb életet.) Ez nagyon szépen illeszekdik a Fidesz-KDNP politikájába, amely feudális társadalmat épít és ennek részeként az egyén jólétét alárendeli a család eszméjének akkor is, ha beledöglik. A család a Fidesznél nem a bensőséges kapcsolatok lehetséges színtere, hanem a szociális biztonság leépítésével az ember egzisztenciálisan ki van szolgáltatva a családnak és túlélése érdekében alá kell, hogy rendelje magát annak. 

Persze a valóság másként fest (akkor is, ha a kormány inkább kitiltja az ilyen kérdéseket kutató gendertudósokat, nehogy kipukkasszák a kormányzati mesebuborékot): a fejlett országokban (vajon Magyarország fejlett ország?) ott vállalnak relatíve több gyereket, ahol a szülők nem egymással alig találkozva, szegregált feladatmegosztással gondoskodnak gyerekeikről, hanem ott, ahol a szülők közösen végzik az összes feladatot a pénzkereséstől az éjszakai felkelésig, beleértve annak nyilvántartását, melyik gyereknek épp milyen méretű gumicsizmát kell beszerezni.