Hétfőn este leégtek a párizsi Notre-Dame székesegyház 800 éves tetőgerendái. Szerdára százmilliós összegű adományokat ajánlottak fel - az ezek után járó adókedvezmények sokba fognak kerülni a francia adófizetőknek. 

A székesegyház tetejének a felújítása közben kitört tűz okait természetesen még vizsgálják, de a tűzre adott döbbent reakciók azt mutatják, hogy a székesegyház rég nem székesegyház, hanem a vallásán túllépett nemzeti jelképpé vált: vallási hova(nem)tartozástól függetlenül (majdnem) minden francia személyes veszteségként élte meg a szerencsétlenséget. 

Pedig az épület persze a katolikus egyház presztízsberuházásának indult, amely mindazonáltal bevételt is hozott, és az építése nem teljesen tisztességes forrásokból történt, ha úgy vesszük, hogy a segédmunkások egy részének majd Isten fizetett (vagy sem), mert ők a bűnbocsánat reményében búcsúcéduláért dolgoztak. Amiből sem enni, sem rezsit fizetni nem lehet.  

A francia államfő, Emanuel Macron máris közölte, öt éven belül helyreállítják az épületet. Pedig - ahogy ez a régi, "élő" épületeknél lenni szokott - nincs olyan, hogy az "eredeti állapot helyreállítása". Nem csak azért, mert az "eredeti" székesegyház előtt még eredetibben egy Vulcanus- és egy Jupiter-szentély állt ezen a helyen, amelyeket ennyi erővel szintén "helyre" lehetne állítani. Ez az épület kb. száz év alatt épült fel, mégpedig úgy, hogy a terveket folyamatosan hozzáigazították a változó építészeti divatokhoz, így mire 1250-ben elkészült, hozzá is nyúltak a legrégebben épült részekhez, hogy azokat modernizálják, és bővítgetni is kezdték. A belsejét is a változó divatokhoz igazították, 1548-ban pl. a hugenották akarták megszabadítani isten házát a bálványimádat kellékeitől (aki polemizálni akar: lévén, hogy Orbán Viktor a protestáns, úgy is fogalmazhatunk, hogy 500 éve a magyar miniszterelnök hitsorsosai verték szét a Notre Dame-ot...), a 18. sz.-ban színes üvegeket fehérre cseréltek, hogy több legyen a fény, a francia forradalom idején néhány, királynak értelmezett szobrot levertek, majd különféle nem-katolikus célokra használták az épületet, hogy röpke pár évvel később újra templomnak rendezzék be és a pápa itt koronázza császárrá Napóleont. Divatba Victor Hugo A párizsi Notre-Dame c. regénye hozta, és mai alakját egy 19. századi felújítás nyomán nyerte el (a leégett "huszártorony" is ekkor épült). A most leégett faszerkezet speciel valóban "eredeti", csakhogy nem nagyon vannak tervek róla, és mivel a falak teherbíróképessége sem a régi (az évszázadok, a levegőszennyezés főleg a savas esők idején, de a mostani tűz és az oltóvíz sem tett jót a köveknek), nem biztos, hogy célszerű fából rekonstruálni a tetőszerkezetet - nem biztos, hogy alkalmasak lesznek a felajánlott normandiai tölgyek. 

Macronnak nem is jöhetett volna rosszabbkor ez a tűz - ugyanis épp hétfő este jelentette be a "sárgamellényes" tüntetések nyomán szervezett társadalmi vitasorozat ("grand débat") tanulságait, eredményeit. (Ha a tüzet Macron büntetésének beállító magyar mémezők mintájára konteós-transzcendens okkal akarnánk magyarázni a tüzet, azt kéne mondanunk, hogy a katolikus székesegyház istene figyelemfelhívő önmerénylettel fojtja meg a társadalmi megújulásról való párbeszédet. De persze tény, hogy az amúgy a családi hagyományok ellenére katolikusnak megkeresztelkedett Macron még annak ellenére sem állította magát a konzervatív katolikus lobbi szolgálatába, hogy csökkenteni szeretné a százéves francia vallásszabadság zálogának, a "laicité"-nek a mértékét). És bár a sárgamellényesek eredeti követelése kimerült abban, hogy olcsóbban lehessen a környezetet pusztítani (azaz ne emelkedjen a benzin jövedéki adója), mozgalmuk éppen arra a visszásságra mutat rá, hogy a munkahely sem garantálja a tisztes megélhetést. 

A sikeres francia nagyvállalatok ezzel szemben persze élnek az államok által az adóbevételekért folytatott aláígérős verseny adta lehetőségeivel, amelynek során "adóoptimalizálás" címen teljesen legálisan megtalálják céghálózatuknak azt a megoldást, amely a legkisebb adóterheléssel jár (a mindenkori magyar kormányok is űzik ennek a játéknak egy formáját, amikor adókedvezményekkel "csábít" ide nagyvállalatokat). De a francia adószabályok szerint a befizetendő személyi jövedelemadóból az adományozott összegek 66%-a, legfeljebb 50 000 euró levonható (a befizetendő adóból, nem az adóalapból!), az ingatlanvagyonra kiszabott adónál az adomány 75%-a, a társasági adóból pedig az adomány 60%-a vonható le (a cég forgalmához igazított felső határral). Magyarul: ha egy cég 100 millió eurót ajánl fel, ebből 60 millió eurót levonhat az általa befizetendő adóból, ami majd - ha csak ki nem pótoltatják az adófizetőkkel - hiányozni fog a francia költségvetésből, amikor - mondjuk - az oktatást vagy a családok lakhatási támogatásait kell finanszírozni. Hétfőn egyébként egy korábbi politikus azt javasolta, más különösen kiemelt célokhoz hasonlóan a Notre-Dame.nak felajánlott adományok is 90%-os adókedvezményben részesüljenek, amiben az volt a pikáns, hogy a politikus, Jean-Jacques Aillagon jóbarátjának a családja (a többek közt a Gucci márkát birtokló Pinault család) felajánlott 100 millió eurót - szerdára közölték, lemondanak az adókedvezményről. Reméljük, a többi adakozó is így tesz....

Források: 
https://www.liberation.fr/checknews/2019/04/16/jusqu-ou-sont-defiscalises-les-dons-des-entreprises-pour-notre-dame_1721684 
https://www.marianne.net/politique/comment-l-incendie-de-notre-dame-tue-l-effet-wahou-de-macron
https://www.huffingtonpost.fr/2018/04/10/quel-catholique-est-emmanuel-macron_a_23407810/
https://www.liberation.fr/france/2019/04/16/apres-le-feu-les-magnats-arrosent_1721815
https://www.liberation.fr/france/2019/04/16/la-reconstruction-un-debat-charpente_1721809