A sárdobálásos választási kampány nem új jelenség, és az álhírek és a deepfake korában a választónak még nehezebb megállapítania, egyáltalán igaz-e az, amivel vádolják a jelöltet - a "csúnya" dolgokat előszeretettel a választási kampány hajrájában hozzák elő, így aztán kézenfekvő, hogy akár igaz a hír, akár nem, a választási eredmény befolyásolása a nyilvánosságra hozatal célja. Azt viszont már sokkal könnyebb eldönteni, hogy egyáltalán van-e jelentősége valamely jelölt magánéleti ügyének a kiteregetésének. 

Azt, hogy számunkra, választóknak van-e jelentősége az akármilyen magánéletinek tűnő hírnek, könnyű eldönteni, mégpedig egyetlen kritérium alapján: van-e ez alapján okunk azt feltételezni, hogy az illető rosszul fogja végezni a munkáját, ha netán megválasztják. 
Persze első körben azt kell átgondolnunk, hogy milyen tulajdonságokra van szükség ahhoz, hogy a kiválasztott munkavállaló (!) képes legyen jól ellátni azt a konkrét munkakört (!), amit a választások keretében be fogunk tölteni. Egy polgármesternek, főpolgármesternek például egy hivatalt kell vezetnie, rengeteg emberrel kell együttműködnie, tárgyalnia kell, és mivel egymaga nem érthet mindenhez, képesnek kell lennie a témához értő kollégákra hagyatkozni, felmérni, ki akarja átverni és kiben lehet megbízni, és olyan racionális döntéseket hozni, amely a faluközség-(fő)város egészének a javát szolgálja. Tehát: (fő)polgármesterválasztásoknál egyszerűen gondolj bele, hogy ha az illető a te főnököd lenne, hosszú távon is jól menne-e a cégnek és együtt tudnál-e vele dolgozni. Akár munkavállalóként, akár vállalkozóként megtapasztalhattad, milyen a jó és milyen a rossz főnök. Aki főnökként/(fő)polgármesterként a neki egy számára ismeretlen témáról referáló szakértő mellét bámulja, aki "temperamentumával" az utolsó, a város jó működtetése iránt elkötelezett kollégát is elüldözi a városházáról, aki a tények ismeretek nélkül (esetleg tudománytalan eszmékre "alapozva") is szeret beszólni és mindent jobban tud, így valószínű, hogy szakmailag vállalhatatlan dolgokat követel(ne) majd a munkatársaktól, az egészen biztosan alkalmatlan a pozíció betöltésére. 
Kicsit más a helyzet a helyi képviselőtestület tagjaival, hiszen a képviselőnek nem kell hivatalt vezetnie, tehát nem muszáj vezetői képességekkel rendelkeznie. Ellenben képesnek kell lennie ellenőrizni a falu-község-(fő)város gazdálkodását, képesnek kell lenni felmérni a döntések hatását a) a költségvetésre és b) a város (falu, stb.) egészére, persze képesnek kell lenni felismerni az átverést és a korrupciót, és ami legalább ennyire fontos: képesnek kell lennie kiállni a város tisztességes működtetéséért. A (fő)polgármester nem messiás, aki a képviselőtestület ellenében jól megváltja a várost, és nem is diktátor, aki a közgyűlés ellenében kiárusítja a várost (olvasd  ezzek kapcs. a tavasszal készült választási előrejelzésemet). 

Szóval: ahogy egy mezei munkavállalónál, úgy egy választott tisztségviselőnél sincs jelentősége a magánéletének - normális esetben. Normális esetben magánügye, hogy 90-60-90-es centis manökenméretekkel rendelkezik-e, hány nővel-férfival szokott nemi életet élni, hány gyereke van és szexuálisan kizárólagos hetero kapcsolatban él-e. Kivéve, amikor a magánélete ráhatással van a munkájára, azaz pl.: 
- ha a magánéletén keresztül zsarolni hagyja magát (pl. politikai szerepe felhasználásával előnyhöz juttat valakit azért cserébe, hogy az ne hozzon nyilvánosságra, mondjuk egy szexvideót, ami miatt az illető házastársával szemben kiszolgáltatott helyzetbe kerülne),
- ha a magánéletén keresztül politikai kapcsolatok révén szerzett előnyökből részesül, pl. (ex-)párja, gyerekei, révén jut nem minden kétely felett álló forrásokból szerzett anyagi javakhoz - még akkor is, ha maga esetleg valóban nem vett közvetlenül részt semmiféle olyan döntésben, amelyre árnyék vetült,
- ha a politikai tevékenységének a részét képezi a magánélet politizálása, azaz pl. valamely formájának az előnyben részesítése pl. azzal, hogy a politikai tevékenysége során a magánélet bizonyos formáit követőket (pl. házasokat, családosokat) kedvezményekben részesíti. Innentől ugyanis ő teszi a magánéletet politikummá. 

Azonban nem minden magánügy, ami annak látszik: 
1. A fenti három tételből az első valójában büntetőjogi ügy, ahogy a kiskorúval (azaz beleegyezésre képtelen személlyel) való "szerelmi kapcsolatban élő" politikus ügye sem magánügy, vagy a vakkomondoros politikusé. Választói szempontból nyilvánvaló naivitás azt képzelni, hogy tegyük fel pl. egy korrupció miatt felelősségre vont ember tisztességesen bánik majd a város pénzével, vagy hogy egy tizenháromévesekkel "párkapcsolatot" létesítő városvezető megfelelően képes felügyelni és finanszírozni pl. bántalmazott nőknek is támogatást nyújtó családsegítő, ill. a gyermekvédelmi intézményeket, vagy hogy tegyük fel pl. egy feleségverő pártelnők a pártjával ratifikáltatja majd az Isztambuli Egyezményt.
2. A második felsorolt eshetőség az, ami a legnehezebben megfogható. Nem büntetőjogi kategória - mármint persze feltéve, hogy a politikus valóban nem juttatott jogtelen előnyökhöz senkit -, és a látványos gyarapodásoktól eltekintve, azaz ha az illető nem él jobban, mint amit a saját munkajövedelméből finanszírozni tud, még erkölcsileg sem igazán ügy, csakhát kissé rossz szájízű.
3. A harmadik esetet érdemes kicsit szétszálazni, mert több aspektusa is van:
- Van itt egy hitelességi probléma, azaz a "vizet prédikál, bort iszik" esete forog fenn, amikor is valaki valamilyen korlátozás alá akarja vonni a többi embert, miközben ezeket a korlátokat saját magára nézve nem tekinti betartandónak. Tehát mondjuk maga a házassági esküt egyszerhasználatos szentségnek tekinti és egy a válást helytelenítő és azt netán megnehezíteni, esetleg betiltani szándékozó szervezet tagja, miközben maga negyvenéves korára elvált és újranősült, az ne csodálkozzon, ha jobb esetben nem veszik komolyan, rosszabb esetben erkölcsi hullának tekintik. Ugyanez áll a homofób párt/egyház/egyéb szervezet titokban homoszexuális politikusára - az ő szexuális preferencia közügy, mert homofób közéleti tevékenységével ő maga tette azzá.  
- Ez nemcsak az adott személyre nézve hitelességi probléma: amennyiben a pártprogram része X állítás, a párt maga viszont magas tisztségekre jelöl olyan embereket, akik X-szel ellentétesen cselekszenek, akkor nyilvánvalóan a párt mint szervezet is hiteltelenné válik. Tehát pl. ha egy párt, tegyük fel, a családi élet szentségéről papol, közben meg olyan emberből csinál közjogi főméltóságot, akiről tudvalévő, hogy házassága ötven éve alatt csak azzal a nőneművel nem csalta a feleségét, aki nem bírt elég gyorsan elfutni előle, akkor azért csak felvetődik a hitelesség kérdése. 
- Persze a politikustől sem követeljük a tökéletességet - politikus is hibázhat. De a hibaelkövetésnek, pontosabban annak feloldásának is megvan a helyes társadalmi gyakorlata, amihez érdemes tartani magunkat és tartatni a többi embert, ha jól működő társadalmat és közügyeket akarunk. Ez pedig a hibázás >hiba belátása >hiba megbánása >elégtétel/kártérítés - (őszinte...) bocsánatkérés > következmények viselése -  következtetések levonása lépésekkel írható le. Hasonló folyamat áll a tévedésekre: a politikustól sem várható el a tévedhetetlenség (elvégre ő is csak ember), de épelméjű szavazó csak akkor veszi hitelesnek a politikus álláspontjának megváltozását, ha a politikus kifejti, milyen alapon gondolja "ezt" "most" "másképp" - ugyanis csak így nem lesz köpönyegforgatás a jobb belátásra térésről. 
- Nem véletlen, hogy ezek a "leleplezések" gyakran szexuális természetűek. Ugyanis ezek a szexvideóáldozat jóemberek mindannyian saját maguk dobták fel a magás labdát, amikor (nem, nem amikor félrek.rtak, hanem amikor) házasságot kötöttek - ha egy poliamória-aktivistáról jelenik meg titokban felvett videó, amelyen olyan emberrel látható, akiről a többi partnere amúgy is tud, akkor ebben nulla a leleplezés és nulla a videó hír-, ill. botrányértéke. Ha nem viszed anyakönyvezető elé a párkapcsolatodat, akkor az a magánügyed - egy nem bejegyzett élettársi kapcsolatban tényleg kettőtök dolga, mit vártok egymástól és mit nem. A házasságkötéssel viszont szexuális életünket a köz (az állam) elé teregetjük, rokonság-ország-világ-állam színe előtt ígérünk szexuális kizárólagosságot egymásnak (házasságtörésnek bizony csak a szexuális kizárólagosságra tett ígéret megszegése számít a társadalomnak - akármilyen mély spirituális életet élhetsz a lelkiatyáddal, szeretheted a párodnál jobban a gyerekeidet és lehetsz az anyáddal lojális a pároddal szemben, holotti utóbbinak van igaza...mindettől még "teljes" a házasságod), így ne csodálkozzunk, ha utóbb rokon, ország, világ és állam, valamint annak választópolgára kéri rajtunk számon a nagy dérrel-durral tett eskü betartását! És ugyebár, aki még a saját hites házastársának is hazudik, még annak sem tartja be a szavát, azt is semmibe veszi, attól mit is várnánk a választóknak tett ígéreteket illetően...

De mi a megoldás? Mit csináljunk ezekkel a szexvideós-leleplezős ügyekkel a gyakorlatban, főleg a kámpányhajrában?

1. Manapság, a deepfake korában, amikor saját szemünknek sem feltétlenül hihetünk és (bár a mostani leleplező videók hitelessége nem vitatott) nem mindig tudhatjuk, álhírrel vagy tényekkel van-e dolgunk. Erre nyilván az a válasz, hogy próbáljuk a józan eszünket használva felmérni, mennyi lehet a valóságalap és mennyi a manipuláció, egyáltalán releváns-e az ügy az ellátandó feladat szempontjából, valamint a személy és a párt hitelessége szempontjából. (Mondom, ne a nyíltan etikai poliamóriában vagy a nem nyilvánosságra hozott párkapcoslatban élőn kérjünk számon szexuális hűséget, hanem azon, aki házasságkötésével nyilvános ügyet csinált a szexualitásából.).

2. Büntetőjogi típusú ügyeknél jogállamokban és többé-kevésbé jogállamokban elsődlegesen a bűnüldöző szervekre bízzuk a dolgot - első körben azért ne dőljünk be a pizzagate-típusú rémhíreknek, hanem az ilyesmit bízzuk a nyomozóhatóságokra. Valamint - főleg a csak többé-kevésbé jogállamokban - az oknyomozó újságírókra (esetleg támogassuk is őket anyagilag), akik bizonyítékokkal alátámasztva terjesztik a nyilvánosság elé vizsgálódásaik eredményét. 
Viszont ha valakit büntetójogi eljárásban elmarasztaltak (jogállamban, többé-kevésbé jogállamban), akkor ne szavazzunk (hacsak nincs jó okunk feltételezni, hogy megbánta, amit csinált és a jövőben mellőzni fogja a jogsértéseket). 

3. Legfőképpen: ne elsősorban a kapmányban, hanem elsősorban a két választás között figyeljünk arra, az a politikus, politikusjelölt mit mond és mit cselekszik. Ért-e egyáltalán valamilyen területhez, és az, ahogyan más emberekről beszél és más emberekkel bánik, alkalmassá teszi-e őt arra, hogy másokat képviseljen, illetve arra, hogy egy szervezetet vezessen. Aki felszültséglevezető eszköznek (aka boxzsák) tekinti a feleségét, aki szerint születésed dönti el, hogy úr vagy-e, vagy urat (esetleg női princípiumot) vagy köteles szolgálni, attól minden bizonnyal hiába várnak megbecsülést és szavahihetőséget a szavazópolgárok és pozíciótól függően esetleg a majdani beosztott munkatársak.

4. És még legfőképpenebb: hogyan reagál a politikus/párt/egyéb szervezet, amikor kiderül, elcseszett valamit? Belátás-felelősségvállalás-bocsánatkérés-hibajavítás? Tagadás-bűnbakkeresés-máshibáztatás-mindenmaradarégiben?
Konkrétan a házas férfiak szexvideóinál: képes-e kimondani az illető, hogy igen, annak idején naiv, ostoba és kevély volt a házasságkötésekor olyasmit ígéni a párjának, amiről köztudott és bizonyított, hogy az ilyesmit ígérőknek a fele sem képes betartani a vállalását? Képes-e levonni azt a következtetést, hogy a házassággal, mint intézménnyel és az ehhez kapcsolódó társadalmi elvárás- és értékrendszerrel valami nincs rendben? Képes-e tudomásul venni, hogy a házasságkötéssel nemcsak bulizott egyet, hanem miután a nyilvánosság elé hurcolta a párkapcsoaltát és ezért a nyilvánosság előtt kell felelni az ígéreteiért? Vagy hümmög valamit arról, hogy ez a kettejük magánügye (nem az, amióta házasságot kötöttek), és majd igyekszik kiengesztelni a feleségét? Esegleg az ellenzékre keni (amiben legalább az időzítést illetően még igaza is lehet, de ettől ő még bizony alaposan elcseszett valamit és eljátszotta a szavahihetőségét)?